Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
helyezték.200 A közeli Nagymagyaron (szlov. Zlaté Klasy, volt Pozsony vármegye) hasonló volt a temetési ceremónia. Legelöl gyermekek fiatalnak fehér, idősebbnek lila vagy fekete szalagot vittek keresztre tűzve, majd utánuk fiatal halott esetén „máriás zászlót”, idősebbnek „parasztzászlót”, iparosnak nagy piros zászlót vittek. Utánuk következtek a ministránsok, majd a pap és kántor, őket követően a menyasszonynak vagy vőlegénynek öltözött fiatal, aki legény halott esetén párnára helyezett bokrétát, eladósorban lévő leánynak menyasszonyi csokrot vittek, s a sírba vetették. Az eladósorban lévő halott koporsóvivőinek, papnak, kántornak, ministránsoknak gyertyát adtak, ami ha szentelt volt, haza vitték, és vihar esetén ezt meggyújtva az ablakba helyezték. Kis gyermek temetésekor citromot vagy birsalmát adtak a koporsóvivő párnak, amit a sírba helyeztek. Hegysúron (szlov. Hruby Sur, volt Pozsony vármegye) római katolikus temetés során fiatalnak a menet elején keresztet és fekete lobogót vittek legények. A keresztre fehér szalagot kötöttek. Utánuk következett két fehér zászló, melyeket fiatal halottnak virággal díszítettek fel. A zászlók után következtek a szülők, a család, s utánuk a pap és kántor, majd a párna, „vánkus”, rajta kettétört gyertya és vőlegény bokréta, amelyet menyasszonynak öltözött leány vitt a kezében. Leány halott esetén vőlegénynek öltözött legény vitt párnán a menyasszonyi csokrot. Az utánuk következő koporsót legények vitték ünneplő ruhában, akik bokrétát tűztek kabátjukra, és fehér vállszalagot kötöttek magukra. Mindkettő a sírba került. A legények mellett koszorúsleányok haladtak kezükben virágcsokorral és gyertyával. A koporsó után haladtak a rokonok, utánuk a falubeliek. Régebben mindenkinek adtak, osztogattak gyertyákat, elsőként a papnak, majd a kántornak, ministránsoknak, s a falubelieknek. Ezt nem gyújtották meg, hanem ki-ki haza vihette, azonban rendszerint a templomba vitték. Az idősebb asszonyok arra is emlékeznek (1984), hogy régen hófehér zsebkendőt tűztek a koporsóvivő legények vállára, amit a sírba dobtak. A keresztszülőknek a szülők citromot adtak, amibe rozmaringot tűztek, és kézbe tartva vitték a szülők után, s végül a sírba dobták. Az idősebbek emlékeztek a kardra, de nem ismerték már annak a temetési ceremóniában betöltött szerepét, nem tudták annak jelentését. Az ugyancsak Pozsony megyei Rétén (szlov. Reca) a római katolikus hajadon temetésekor a menet elején vitték a keresztet, amelyre fehér szalagot kötöttek (ez is a sírba került), utána következett a pap és a kántor a ministránsokkal, utánuk leány vagy legény menyasszonynak vagy vőlegénynek öltözve párnán vitt egy ketté tört gyertyát és egy élő galambot. A párnát gyertyával a sírba dobták, a galambot pedig felrepítették. A ketté tört gyertya a fiatalé élet derékbetörését, a halált jelképezi, a galamb pedig a lélek szimbóluma. A párna után következett a koporsó, amelyet három rúdon vitt hat legény, akik vőlegénycsokrot tűztek ruhájukra és fehér szalaggal kötötték át vállukat (a bokrétákat és a szalagokat a sírba vetették), mellettük koszorúsleányok haladtak. A vivők és koszorúvivők a halottas háznál gyertyát kaptak, amelynek maradványát, csonkját visszajövet a templomban hagytak. Jókán (szlov. Jelka volt Pozsony vármegye) római katolikus fiatal temetésekor a menet elején lévő keresztre szintén fehér szalagot kötöttek, s mellette vitték a sírkeresztet. Utánuk fiatalok két-két templomi zászlót vittek, utánuk pedig menyasszonynak öltözött leány párnán vőlegény bokrétát, vagy vőlegénynek öltözött legény menyasszonykoszorút vitt. Mindezek - a keresztre kötött fehér szalaggal együtt - a sírba kerültek. A koporsót Szent Mihály lován vitte három-három koszorús legény ruhájukra tűzött bokrétával, mellettük koszorúsleányok haladtak virággal a kezükben. A koporsó mellett elöl és hátul négy leány vitt gyertyát. Diószegen (szlov. Sladkovicova) a római katolikus fiatalnak a temetési menetében legelöl a fekete templomi keresztre szélesebb fekete szegésü szalagot kötöttek, amit a sírba dobtak. Utána következtek koszorú vivő legények és leányok, majd a ministránsok és pap, s a kántor. Legény halott esetén menyasszonynak öltözött leány, leány halottnál vőlegénynek öltözött legény vitte kezében a párnát, amelyre fehér szalagbokrétát helyeztek. Ez a párnával együtt a sírba került. 200 Itt utalok arra, hogy a felvidéki magyarság temetkezési szokásait az Ung-vidéken 1982-1983-ban, illetve minisztériumi ösztöndíjjal 1984-ben kutattam Kassa környékétől egészen Pozsony környékéig, valamint morva és cseh archív anyagot is tanulmányozhattam. 67
