Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
IV. VITÉZI TEMETÉSI POMPA A fából készült, sírhantba szúrt jel neve általánosan fejfa, de a különböző vidékeken - és korban - nevezik gombosfának (Duna-Tisza köze), gombnak, gombfának (Kalotaszeg, Erdővidék), fejéhezvaló vagy fíítalvaló fának (Szilágyság), ritkán előfordul az epitafa (Abony, Karcag, Ordas) terminológia is.117 A fejfa sírjelet gyakran a köznyelvben kopjafának mondják, de a néprajzi szakirodalomban is felbukkan. A XIX-XX. századforduló idején készült néprajzi közlésekben „kopjafa” névvel illetik a fejfát."8 A „kopjafa” név később is előbukkan. Például Nagy Jenő a kalotaszegi Magyarvalkó temetkezési szokásait vizsgálva ..söfát (gombfát), ,.fejfát” (fejfát) említ eredeti népi terminológiaként, ugyanakkor „kopjafát” is emleget, amit nem használt a népnyelv.119 Csete Balázs Kalotaszeggel kapcsolatban (pl. Nyárszó, Ketesd, Zsobok) kiemeli, hogy a „kopjafa” nevet nem használják, csupán fejfának nevezik a sírjelet.120 Kunt Ernő a fejfák tipologizálásakor elhatárolja a kopjafák csoportját is. A kopjafákat a díszesen faragott oszlop alakú fejfákra vonatkoztatja, amelyek például a Kalotaszegen is megtalálhatók.121 Ez a fejfa név mesterséges terminológia, a nép nem használta, nyelvjárásokban, a tájnyelvben sem bukkan elő. Jól példázza ezt Kalotaszeg esete, ahol „gombot”, „gombos fejfát” faragnak és nem pedig „kopjafát”.122 A kopjafának a sírjelöléssel való kapcsolatát a kopjás temetkezéssel hozzák kapcsolatba: a vitézi pompával történő temetés során hordozott hadi eszközt, a zászlós kopj a fegyvert a sírhantba szúrták, s ebből keletkezett a fejfa sírjel a későbbiek során. Elveszítve az eredeti funkcióját, egyre díszesebbé, csillagokkal, tulipánokkal, gombokkal díszítené vált a kopja, s így keletkezett a kopjafa síijel. Hogy ennek az etimologizálásnak tévedésére rávilágíthassunk, szükséges a vitézi temetkezési szokásokat megismernünk. A zászlós, kopjás temetési ceremónia a középkorban általános volt a főrangúak, a a harcos nomádok, vitézi életmódot élő népek körében. Egyik legkorábbi híradás róla a X. századból ismeretes. Ibn Fadhlan a volgai-bolgárok temetkezését írta le, megemlítve, hogy a halottat díszes menetben kisérték utolsó útján, s a halottszállító koporsó előtt lándzsát és zászlót hordoztak.123A lándzsa és zászló alkalmazása a temetési ceremóniában ismeretes a mongol, kazah, kirgiz, kalmük, burját, szagáj, s más népek körében is. A csuvasoknál az is szokás volt, hogy a sír fej része mellett a lábhoz is tűztek egy póznát.124 Prinz Gyula XIX-XX. századforduló idején figyelte meg a Tiensán hegységben lévő Kasannak folyó völgyében, hogy a sírhantba póznákat szúrtak, s arra zászlócskákat, papírcsíkokat tűztek fel.125 Mongóliában Ölgij északnyugati területén - a kínai határ közelében, ahol a füves pusztaságot felváltja az erdővidék -, Benkő Mihály a kazahok között figyelte meg a XX. század végén a temetkezés sajátos szokását: a sírt kövekkel borítják be, és négy oldalon faragott gerendákkal róják fel, s vagy középen, vagy a sírépítmény, a kurgán négy sarkában állítanak fel - a magyarság gombosfájához hasonló - sírjelet, faragott faoszlopot.126 11' A kérdéssel kapcsolatban KÓS Károly.; 1972. KÓS Károly, 1977.; BALASSA Iván, 1989.; NOVÁK László, 1980.; NOVÁK László, 1982.; NOVÁK László, 1983. 118 Lásd SZINTE Gábor, 1901, 1905.; ROEDIGER Lajos, 1903.; BÁTKY Zsigmond, 1904.; CS. SEBESTYÉN Károly, 1905. 119 NAGY Jenő, 1940. 133. 120 CSETE Balázs, 1942. 201. 121 KUNT Ernő, 1983.44. 122 Például Magyargyerőmonostoron, Magyarvalkón. Saját gyűjtés (S.gy.), 2002. 123 KOVÁCS László, 1982. 124 KOVÁCS László, 1971. 104. 125 PRINZ Gyula, 1908. 89. 126 BENKŐ Mihály, 1998. 126-128. 37
