Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
III. Temető és sír
sorrendjében ásták meg a sírokat, s temették oda rokoni hovatartozásra való tekintet nélkül a halottakat. Az egyes sírok azonban sok helyütt egy-egy család temetkezési helyéül szolgáltak.84 85 86 87 Nemcsak a kisebb falvak, de a nagyobb mezővárosok temetőiben is egyaránt, természetesen csak ott volt ez lehetséges, ahol a talajviszonyok ezt lehetővé tették. A laza talajú homokvidékeken egyszerű, egyenesfalú sírgödröket ástak, ahová rendszerint csak egy koporsót eresztettek le, míg a kötöttebb talajú vidékeken sírfülkéket vájtak a sírgödör oldalfalába, ahová több koporsót is el lehetett helyezni. A nagyobb mezővárosokban - ahol már korán megtörtént a soros temetkezés alkalmazása a temetést vállalkozók bonyolították le. A XIX. század második felében sorra alakultak meg a temetkezési egyletek. Nagykőrösön például 1895-ben alakult meg a „IIlk Temetkezési Társulat”, 1897-ben a harmadik, 1898-ban az első, 1899-ben a negyedik temetkezési társulat.8' Az egyes társulatok gondoskodtak a temetés megfelelő módjáról, egyben a halott szállításáról, valamint a sír megásásáról és behantolásáról is, kisebb falvakban a közösség intézkedett a temetés megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatban. Legtöbb helyen - különösen a reformátusság körében - egy ismerős embert kértek fel arra, hogy intézkedjen a temetés dolgában. Ez a személy funerátor, akit például Nagykőrösön foronátornak,8 vagy másutt bejárónak (Tiszakécske, Tiszakürt, Nagyrév, Nádudvar, Karcag, Madocsa), halottas embernek (Kölesd, Tolna megye) feladata volt többek között értesíteni a sírásókat, hívni a rokonokat, komákat, szomszédokat, a „segíccséget” (Tiszakécske). A többségében németek által Pest városában a XIX. század közepén egy feketébe öltözött, köcsögkalapot viselő, kezében szalagcsokorral feldíszített - végére szúrt citrommal - botot tartó, s egyik kezében könyvet cipelő férfi, a „halálmadár” (németül Leichenbitter) intézte a polgárság temetkezési-.87 ügyeit. A temetés „társadalmiba” (Tiszavárkony, Vezseny), „kalákában” (Kecsetkisfalud, Satu Mic, volt Udvarhely vármegye) történt, közös munkában 9-14.kép). Ha híre ment a halálesetnek, már számítottak a sírásásra a falubeliek, kérdezték egymástól a szomszédok, komák, hogy „mikor lesz a sírásó” (Madocsa, Tolna megye). A kalotaszegi Magyargyerőmonostoron - s más erdélyi falvakban is -, a sírásás házak sorrendjében, „falu rendjén” történt. A falu végén, Felvégen lakók kezdték a sírásását, s amikor végig ment a sor az egész falun, akkor kezdődött elölről az egész.88 Torockón 84 Tanulságos példa említhető a családi temetkezéssel kapcsolatban Kecskemétről. A refonnátus lelkész, Mészáros János levélben fordult a városi tanácshoz 1908. szeptember 11-én, amelyben a temető állapotát írta le: „A város közönsége a tekintetes tanács javaslatára megkezdette a temetőügy rendezését, ezen munka első része a Halasi út mellett megnyitott új köztemető megfelelő berendezésével be fog fejeztetni. Azon közegészségügyi czél azonban, melynek érdekében az új köztemető készül, csupán a temető megnyitásával és használatba vételével nem fog eléretni, mert meglevő felekezeti temetőinkben tovább fog folyni az a közegészségügyi szempontból tűrhetetlen, de az igazi kegyeletet is sértő eljárás, hogy frissen hantolt sírokat szinte napról napra felbontanak, a sírokba koporsót koporsóra halmoznak mindaddig, míg az utolsó már alig 1 - 2 lábnyi földréteg alatt fekszik. Ennek a mindenképp helytelen, s különösen járványos időben nagyon veszélyes, de az emlékezet határán túl teijedő idő óta megszokott, s így nehezen megszüntethető rossz szokásnak megszüntetése érdekében megfelelő szabályrendelet alkotása a politikai hatóságok feladata lévén, tisztelettel felkérjük a tek. városi tanácsot, hogy egy ilyen czélú szabályrendelet megalkotásáról mielőbb gondoskodni szíveskedjék. A temetőügy rendezésének megkezdése kifejezetten azon czélból is történt, hogy a felekezeti temetők, - melyek egyrészt annyira megteltek, hogy bennük a további temetkezés közegészségügyi okokból meg nem engedtcüiető, másrészt a város beépített kerületének kiteijedése folytán kezdenek a város területébe beékelődni s annak szabad fejlődését akadályozzák, - fokozatosan megszüntethetek legyenek. Ezen helyzet egyházunk budai úti temetőjének a város felől eső régibb részére is fenn áll s ennélfogva ez okból is a halmozott temetkezés megszüntethetése érdekéből is kéijük, hogyhogy annak ezen régi, megtelt részét mielőbb lezáratni szíveskedjék...” BKMLKkV Pirii. 12820/11913. 85 PML Egyletek, társulatok alapszabályainak gyűjteménye. 86 BARNA Gábor, 1978. 472. 87 NOVÁK László, 1988. 405-407. 88 S.gv. (2002) 31
