Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
II. Magyarország népességének vallási összetétele
(orosz) vallás követői lettek.15 A XIII-XIV. században bevándorolt kunok mohamedán hiten éltek, de hamarosan a római katolikus vallás felvételére kényszerültek. A XVI. században lényeges, alapvető változás következett be vallási téren. A protestantizmus gyökeret vert Magyarországon is. Rohamos térhódítását elősegítették a sajátos történelmi körülmények. Az ország ebben az időszakban élte legválságosabb korát. Mohács mezején a központi királyi hatalmat érte súlyos vereség 1526-ban. Bár a törökök ekkor visszavonultak, az anarchia megakadályozta az összefogást, egységes fellépést a török veszedelemmel szemben. Ennek tulajdoníthatóan foglalta el a török 1541-ben Buda várát, és megszállták Magyarország központi területeit. Három részre szakadt az ország. Különvált Erdély, önálló állammá alakult. Török befolyás alatt ugyan, de mentesülve a megszállástól, Erdély az önálló magyar nemzeti lét folytonosságát biztosította fejedelmei révén. A régi, királyi Magyarország török hódoltságon kívül eső része a Habsburg császári udvar befolyása alatt állt. A politikai zűrzavarban, a török hódoltsági területeken, Felföldön és Erdélyben az önmagára hagyatott magyarság körében rohamosan terjedhettek a reformáció tanai. A jeles prédikátor, Szegedi Kis István az 1540-es években Cegléden működött, s a kálvinizmus terjesztésében Kálmáncsehi Sánta Márton is fontos szerepet játszott.16 A Habsburg-udvartól elszakadt, és önálló, nagyhatalmi politikát folytató Erdélyben központi vallás lett a kálvinizmus, bár ott az unitárius vallás is megőrizte autonómiáját. Luther Márton tanítása jelentette a protestantizmus kezdetét Magyarországon. Felföldön vert gyökeret, több főúri család - köztük a Thököly família - követte a lutheránus hitet. A magyarság körében kevésbé terjedt el - főleg Nyugat-Magyarországon, szórványosan Győr (Bőnyrétalap, Felpéc, Bezi, Győrszemere, Lovászpatona, Rábcakapi, stb), Moson (Lébény), Sopron (Nemeskér, Nagygeresd, Bük, Farád, Rábaszentandrás, Sopron, Nagysimonyi, stb), Vas (Gérce, Boba, Kemenesmihályfa, Kissomlyó, stb), Veszprém (Bakonyszombathely, Bakonytamási, Öskü, Homokbödöge, Sur, Takácsi, stb), Somogy (Nemespátró, Surd, Ecseny, Csurgó, Kötcse, stb), Tolna (Kalaznó, Dombóvár, Izmény, Kistormás, Majos, Nagyszokoly, Somogydöröcske, Varsád, stb), Baranya (Mekényes, Egyházaskozár, Kaposszekcső, stb), Zala (Zalaistvánd, Nagykanizsa, stb) vármegyékben,17 jobbára azonban az északi szlávok (szlovákok) és szepességi szászok, a cipszerek, valamint az erdélyi szászok uralkodó vallása lett. A magyarság többsége reformátussá vált, a kálvinizmus követője lett. Főként Erdélyben vert gyökeret az unitárius vallás. Az alföldi, török hódoltsági helységekben - Baranyában, Tolnában, Somogybán, a Duna- Tisza közén, a Tiszántúlon -, valamint a Partiumban a református vallás terjedt el. Ennek ideológiája - a puritanizmus, erős társadalmi kohézió, demokratikusság -, nagyon megfelelt az önmagára hagyatott közösségek létének biztosítására. A nagyobb települések, mezővárosok politikai, gazdasági és társadalmi törekvéseit erősítette, s nagymértékben segítette a mezővárosi autonómia kialakulását.18 A zavaros történelmi korban a református vallás szorosan kötődött a magyarság létéhez, sorsának kedvező alakulásához - elsődlegesen is a hódoltsági területen -, annak legmegfe-lelőbb ideológiája volt a kálvinizmus a XVI-XVII. században, amely ilymódon alakult „magyar vallássá”. A törökök kiűzését követően Erdély elveszítette önállóságát, Habsburg uralom alá került - akárcsak az egész Magyarország -, önálló Guberniummá szervezve elszakították az országtól. A Habsburg uralkodók irányították Magyarországot és Erdélyt, érvényre juttatva összbirodalmi érdekeiket. Ennek egyik eszköze volt a rekatolizáció. 15TIMKÓ Imre, 1971. 16 KATHONA Géza, 1974.; ZOVÁNYI Jenő, 1977. 17 KEMÉNY Lajos-GYIMESY Károly (szerk.), 1944. 593-630. 18 BENDA Kálmán, 1976. 12
