Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VI. Fejfa típusok
epitafa. Abonyban és Karcagon a XIX. század folyamán tönkös és oszlopalakú, faragott fejfa alakult ki, amely már nem viselte az epitafa nevet (gombosfa, fejefa), viszont az ordasi fejfák megőrizték a régi epitáfiumra utaló terminológiát. 3. Névtáblák. Míg az epitáfíum rendszerint a templomban került elhelyezésre, az oda temetett rangos személy sírja fölé, csupán közvetett sírjelölő funkcióval rendelkezett. Ott is - például Nagykőrösön, mint utaltunk rá -, ahol a fejfa mellett helyezték el az epitáfiumot. Az epitáfíum funkcióját töltik be a névtáblák is, amelyekre felvésték az elhunyt nevét, születése és halálozása évét, valamint esetenként rövid szöveget, és a sírhanton helyezték el. A névtáblák között sajátos típust alkotnak Sárszentlőrinc (Tolna megye) evangélikus lakosságának sírjelei. A névtábla alakját az a tartóoszlop szerű fakereszt határozza meg, amelyre felerősítették a szöveggel vésett deszkalapot. A háromszög alakú teli, földön álló névtábla, epitáfíum oldalát is fával szegték be. A névtáblát (epitáfiumot) általában nem kereszt alakú fára, hanem faoszlopra erősítették fel. Rendszerint faragott oszlopra erősítették fel a táblát, amelyre a fontosabb adatokat írták fel, de az epitáfiumos névtábla mellett epitáfiumos fejfák is készültek, ez utóbbiakra külön szövegmezőt is kialakítottak. Ez a sírjel típus igen elterjedt a Dunántúlon, a Szerémségben, Bácskában és a Bánátban (Fejfa kataszter I.). Ezek megtalálhatók Kárpát-Európa egész területén, többek között a már említett dunántúli részeken (Bamag, Felsőgörzsöny, Kéttornyúlak, Mencshely, stb), a Tiszántúlon Milotán, Tiszabecsen (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), ), Alsórákoson (Raco§, volt Nagy-Küküllő vármegye). Ezeket névtáblákat Balassa Iván „epitáfiumos fejfa” terminológiával jelölte meg.393 394 Ezt erősíti meg a neves szentesi prédikátor, Kis Bálint, aki Csanád és Csongrád vármegye református temetőiről írja 1836-ban, hogy „Epitaphiumot is szegeztek némely főtől való fára, néhol ezt márványkőből faragták ki.”395 A névtáblák, epitáfiumos fejfák átmenetet képeznek a táblalakú fejfák felé. 4. Táblaalakú fejfák. A táblalakú fej fákat különböző vastagságú deszkából, laposra vágott fatörzsből készítették. A névtáblákhoz állnak közelebb azok a fejfák, amelyek egyszerű formakincsűek, kerek végződésű és szegéllyel rendelkező vastag deszkalapok. Több esetben háromszög alakban is lezárják a fejrészt. A mezőberényi németeknél ismeretes, tulipán alakjára emlékeztető táblaalakú fejfa. Ugyancsak Mezőberényben a szlovákok kerek felső részű, esztergált szegélyű fejfákat készítettek. A soltvadkerti németek temetőjében is jellegzetes táblalakú fejfa ismeretes. Hartáról települtek át ide a németek, akik viszont nem készítettek hartai típusú oszlopfejfákat, viszont a névtáblaszerű fejfa csúcsára haltaihoz hasonló tulipándíszt faragtak.396 A szöveget a fejfa elülső oldalára vésték fel. A szlovákok lakta Péterin (Pest megye) is a táblaalakú fejfák találhatók meg, jóllehet a XX. század elején még változatos díszítésű fejfák voltak az evangélikus temetőben. A tábla alakú fejfák jellemzik a Dunántúl, a Szerémség sírjel anyagát, mint például Kórogyon (Korog, volt Szerém vármegye, 56.kép, Fejfa kataszter I.). A táblalakú fejfák között találhatóak antropomorf jellegűek is, amelyek között több tekintélyes vastagsággal rendelkezik. Közöttük a legjellegzetesebbek közé tartoznak a dunapataji (Bács Kiskun megye), hódmezővásár393 NOVAK László, 1982. 766. 394 BALASSA Iván, 1989. 56-57, 60. 395 KIS Bálint, 1992.201. 396 NO VÁK László, 1982.241. 118
