Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Darkó Jenő: "Pascua Romanorum" (Adalékok a honfoglalás előtti Pannónia településföldrajzához)
DARKÓ Jenő „PASCUA ROMANORUM” (Adalékok a honfoglalás előtti Pannónia településföldrajzához) Valójában a honfoglalást követő magyar megtelepedés egyik legfontosabb kérdése, hogy kik laktak ezen a földön a honfoglalás idejében, vagyis kiket és milyen politikai, természeti és gazdasági viszonyokat találtak ezen a tájon a honfoglalók. Természetesen abban a felfogásban, ahogyan a krónikáink is tárgyalják a honfoglalást, nyilvánvaló és szükségszerű ennek a kérdésnek a felvetése. Amennyiben ugyanis megmaradunk a honfoglalás egy adott időponthoz köthető felfogása mellett, és azt egy egyszeri és hirtelen jött politikai, társadalmi, uralmi és etnikai változással kötjük egybe, úgy jogosnak tűnik az igény annak megválaszolására, hogy egyáltalán valakiknek a kárára is történhetett-e a magyar honfoglalás. Éppen azért kérdéses a honfoglalásnak az a beállítása, amely annak részeseit aktív és passzív résztvevőkre osztja. Anonymus Gesztájának 9. fejezetében beszél a magyarok bejövetele előtt Pannóniában élt népekről. A megtelepedés helyének közelebbi megjelölése nélkül szlávokat, bolgárokat, vlachokat és a „rómaiak pásztorait” említi.1 Továbbá leírja (c. 9.), hogy: „Úgy tartják, hogy Attila király halála után Pannónia földje római legelő volt, mivel az ő nyájaik legelésztek Pannónia földjén. Jogosan mondják tehát Pannónia földjét rómaiak legelőjének, mert hiszen a magyarok javaiból a rómaiak húztak hasznot.”2 (c. 11.) „Úgy tartják, hogy ... (Pannónia földje) először Attila király birtokában volt. Halála után Pannónia földjét római előkelők foglalták el egészen a Dunáig, ahol is saját pásztoraikat helyezték el. Azt a földet pedig, amely a Tisza és a Duna között fekszik maga Keán, a bolgárok fejedelme, Zalán nagyapja foglalta el egészen a lengyel és ruthén határvidékig, ahol is szlávokat és bolgárokat telepített le. Azt a földet pedig, amely a Tisza és az Igfon-erdő, valamint Erdély között fekszik, a Maros és a Szamos folyók között, maga Marót vezér szállta meg, akinek az unokáját a magyarok Ménmarótnak nevezik, ennek a Marót vezérnek sok barátja volt, és földjén lakott a kozárok népe. Azt a földet pedig, amely a Maros és Orsóvá (Vrscia) között fekszik, egykor a kunok segítségével a vidini Glád vezér szállta meg, akinek nemzetiségéből származik Ajtony (Ochtun), akit a Maros-mentén fekvő várában, Szent István királyunk idejében a király unokája, Doboka fia Csanád megölt, mivel Ajtony fellázadt másokkal együtt a király ellen. A király Csanádot tettéért Ajtony birtokaival jutalmazta, és annak felelségét és hozzá adta. A királynak ugyanis szokása volt a javakat hívei között szétosztani, Ajtony várát ettől fogva Csanád-vámak hívják.”3 - Az előadásból világosan kitűnik, hogy itt a ’vlachi’ nem 1 Scriptores Rerum Hungaricarum. ed. E. Szentpétery. Bp.„ 1937. (=SRH.) Vol. I. 45.: „terram Pannonie ... habitarent Sclavi, Bulgari et Blachi ac pastores Romanorum ...” - vő.: Deér József, A románok eredtének kérdése a középkori magyar történetírásban. = Magyarok és románok. Szerk. Deér József és Gáldi László. I. Bp., 1941. 97. 2 SRH. I. 46. 3 Uo. 49-50. 33
