Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban
A XVIII. század második felében tovább növekedik a szőlőterület a Jászságban. 1789-re már csupán két község, Alsószentgyörgy és Ladány nem rendelkezett szőlőskerttel. Az egyes községek tanácsai sok esetben nem bízták a népre, hogy akarnak-e szőlőt ültetni, hanem határozott intézkedéseket hoztak a szőlők telepítése ügyében. Arokszállás tanácsa 1772-ben a következő rendelkezést tette: „Minekutánna már a Berek-szőlő beültetése okáért kinek-kinek redimált jussa szerént el osztatott volna... végzések tettetnek: Valaki három esztendő alatt jussának szőlő tővel való bé ültetésén nem iparkodik, az olyannak fölgye a 'szorgalmatos szomszédainak el adatik. ”7,7A Jászkunságban a szőlő a redemptus birtok speciális részét képezte, a szőlőbirtoklási jog nem a szántóföld után járt, sa házhelyhez hasonlóan, a tőkeföldtől függetlenül adhatták-vehették. A szőlőterületek többsége ugyan a redemptus gazdák kezén volt, de bírhattak szőlővel az irredemptusok, zsellérek és özvegyek is, akiknek elsődleges földszerzési lehetősége a szőlővásárlás volt, s ami egyben anyagi felemelkedésük egyik legjárhatóbb útját is jelentette.7UA szőlőterület után díjat kellett fizetni, amit a terület vagy a termés után vetettek ki. Az irredemptusok taxája a szőlőföldnél is magasabb volt, mint a redemptusoké.717 718 719 Apáti 1746-ban megkapott mezővárosi címe a városi gazdálkodás átszervezését igényelte. Kimondták, hogy minden 1/16-od sessió720 váltott föld után 2-2 akóbor adómentes, de az efölött lévő termés adóköteles, s ebből is minden 11. rész a várost illeti meg. A szőlőkből földet nem váltó helybeliek kilencedet, míg a külső hatóságokból valók hetedet voltak kötelesek fizetni.721 722 723 A XVIII. században igen gyakoriak voltak a Jászságban a szőlőeladásával és visszaszerzésével kapcsolatos peres ügyek. 1712-ben a jászberényi „Horváth Mihály Szentmiklósi János Uram Szöllejit megh vette az Új hegyen, melynek két fél szomszédgya Franyó János és Vörös Pál, melynek is az árával, úgy mint száz tallérokkal tartozik említett Horváth Mihály. Köteles a summát 6. Juny le tenni, ha pedigh nem, fele termésit abbanaz esztendőben tartozik Szentmiklóssi Úrnak adni, és ha az idő úgy hozza magával, hogy említettHorváth Mihály azon summát le nem tehetné, tehát esztendőnkint felit az termésnek tartozik Szentmiklóssy Urunknak adni. ”721 A jászfény szarui Horváth Katalin 1766-ban Tóth Andrásnak adta el szőlőjét, amit későbbmindenképpen vissza akart szerezni, de a bíró az alperes javára döntött: ” Világos az föl pörös vallomásábul, hogy maga akarattyábul és senki nem únszolván az szöllőnek eladását az helység Prothocollumában is inreferáltatott, azért mint hogy az eladáskor érett eszű lévén az föl pörös, és így Helyes adásnak ítíltetik, az alpörösnek meghagyatik. ” 723 A Jászkun Kerületek közgyűlése 1772-ben 717 FODOR Ferenc, 1942. 294. 718 KOCSIS Gyula, 1974. 50-56.; BAGI Gábor, 1995. 171-172.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet, 2000. 95-100. 719 GULYÁS János, 2001. 50. 720 1 sessió: 140 kh. in. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet, 2000. 294. 721 BAGI Gábor, 1995. 171. 722 F1ILD Viktor, 1896. i. 556. (kézirat) Damjanich János Múzeum adattára (továbbiakban DAMNA) 723 Prothocollum, Jászfényszaru, 1766. (Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltár - a továbbiakban JNKSZML) 369
