Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Bagi Gábor: A II. József-féle kataszteri felmérés eredményei a Jászkun Kerületben
4. Az elmondottak alapján joggal vetődik fel a kérdés, hogy az ismertetett eredmények alapján hogyan, hová helyezhető el a Jászkun Kerület az alföldi, vagy épp az országos gazdálkodási rendszerben? Az alábbiakban erre a kérdésre kísérelünk meg választ adni. A magyar agrártörténeti szakirodalom hagyományos megállapítása, hogy a XIX. század második feléig az alföldi gazdálkodást az állattartás, illetve állattenyésztés túlsúlya jellemezte, míg a földművelés, a szemtermelés fő feladata csak a helyi szükségletek biztosítása volt. Mivel a nagyobb alföldi törvényhatóságok átlagaival való összehasonlítás problémás, ezért a meglévő adatok alapján e kérdés konkrét vizsgálatát kíséreljük meg. Az előzőekben már láthattuk, hogy a Jászkun Kerületnek ekkorban mintegy 930.00 főnyi lakossága volt. Az éves búza- és rozstermés 682.000 pozsonyi mérőt tett ki, amiből a 132.000 mérős vetőmagszükségletet levonva 550.000 mérőnyi fogyasztható kenyérgabona maradt. Mire volt ez vajon elég? A válaszadásra pillanatnyilag egyetlen megoldást látunk. A Jászkun Kerület a napóleoni háborúk és a polgári forradalom közötti időszakban több olyan évet élt meg, amikor a gyenge termés miatt részleges gabonahiány jelentkezett. Ekkoriban több alkalommal is rögzítették, hogy egy személy egyévi ellátásához 6 kila - azaz 6 pozsonyi mérő - kenyérgabona szükséges.524 Ezt figyelembe véve elmondható, hogy a lakosság éves gabonaszükséglete 558.000 pozsonyi mérőt tett ki, tehát még a három év átlagát tekintve is mintegy 8.000 mérős hiány jelentkezett. Ez az alig másfél százalékos hiány ugyan nem nagy, azonban azt mindenképp bizonyítja, hogy a Jászkun Kerület növénytermelése kenyérgabonából csak kivételes esetekben tudott felesleget termelni. Mindez - véleményünk szerint - összhangban van a szakirodalom korábbi megállapításaival. Végezetül összegzésként annyit mondhatunk, hogy a kataszteri felmérés közölt eredményei - néhány adattól eltekintve - általában összhangban vannak a Jászkun Kerület gazdálkodásával korábban leírtakkal. Gyakorta igazolják, sok esetben pedig finomítják azok megállapításait, feltételezett tendenciáit. Figyelembe véve, hogy számos település iratanyaga megsemmisült, e forráscsoport használatát a kutatók a későbbiekben sem kerülhetik majd meg. * 239 524 BAGI Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyülések. Szolnok, 1991. 33., 226-227., 238-239. 254
