Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Bagi Gábor: A II. József-féle kataszteri felmérés eredményei a Jászkun Kerületben
20-20% volt. Különösen jelentős volt a bortermés Halason, ahonnan a teljes kerületi mennyiség ötödé került ki. Ugyanakkor szembetűnő, hogy forrásunk a Kiskunság számos településén közösségi tulajdonban említi a bortermést. Különösen feltűnő ez Félegyháza és Dorozsma esetében. Ennek okát nem tudjuk, de bizonnyal kapcsolatban lehetett azzal, hogy a bormérés joga a települések fontos bevételi forrása volt.522 A fában szegény alföldi törvényhatóságokhoz hasonlóan az erdők, a fa komoly értékkel bírt a Jászkun Kerületben is. (12. táblázat.) A felmérés évi 1.811 ölnyi fát írt össze. Ennek valamivel több, mint a fele keményfa volt, ami az építkezések fontos alapanyagát jelentette. A „fatermés” több mint fele a Kiskunságra esett, jó negyede a Jászságra, s kevesebb mint 20%-a a Nagykunságra. Az erdők zöme a települések kezelésében volt, magán fajövedelmet csak Apátin, Ladányon, Szentmártonban, Szabadszálláson és Lacházán írtak össze. A gabonafélék, a széna, a bor és a fa 1 katasztrális holdra eső átlagtermése a Nagykunság egyértelmű fölényét mutatja, amely a kedvező talaj- és vízviszonyok szerencsés kölcsönhatásának tulajdonítható. (13. táblázat.) A szántóföldi termelés (itt gabonatermelés) kerületi átlaga 7 10/16 pozsonyi mérő volt, míg a Nagykunságé 10 14/16. A Jászság és a Kiskunság átlagai ettől jócskán elmaradtak (6 10/16 és 6 9/16). A szénatermés átlaga 4,9 bécsi mázsa volt, míg a Nagykunságé csaknem 8,6. A Jászság 6,2-es átlaga ettől jócskán elmaradt, a Kiskunság 3,2-es értéke pedig szinte nem is volt ezzel egy lapon említhető. Hasonló arányokat kapunk a bortermés vizsgálatakor is. A kerületi átlag 12 6/16 akó volt, a Nagykunságé viszont 19 akó. A Jászság és a Kiskunság értékei (11 1/16 és 11 3/16) azonos szinten álltak. Az éves fatermelés kerületi átlaga 60/64 öl volt, a Nagykunságé ezzel szemben 1 2/64, amitől a Jászság és Kiskunság (63/64 és 60/64 öl) jelentősen elmaradt. Végezetül számba kell vennünk a Jászkun Kerület egyévi földjövedelmét, ami a szántóföldi művelésből (gabonatermesztés), a szénatermésből, az erdők és tavak jövedelméből, valamint a bortermésből állt össze. (14. táblázat.) Az összesítésből látható, hogy az éves - a településeken helyi árak alapján számolt - földjövedelem mintegy 1.042.389 rajnai forintot tett ki. Ez az érték közel egyenlően oszlott meg a három tájegység között. Ugyanakkor a Nagykunságban 1 holdnyi összeírt földterületre 2 forint 20 krajcár körüli földjövedelem esett, a Jászságban mintegy 2, míg a Kiskunságban mindössze 1 forintnyi.523 522 A jászkunok II. Józseftől kapták meg a szabad bormérés jogát, amit azonban három hónapra korlátoztak. Utóbb a tanácsi bevételek növelése céljából a lakosság sok helyen lemondott erről a privilégiumról. Lásd: BAGI Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig. (1745-1848) Szolnok, 1995. 82-84. 523 Ezzel kapcsolatban fel kell vetnünk egy összehasonlítási lehetőséget, noha ennek részletei nem tisztázottak. Láthattuk, az 1789-es földjövedelem 680.000 katasztrális holdnyi területből, közte mintegy 170.000 hold szántóból származott, s 93.000 lakos között oszlott meg. 1865-ben a lakosság száma már meghaladta a 200.000 főt, az összeírt földterület a 860.000, a szántóterület pedig a 300.000 katasztrális holdra. Ekkor a tiszta földjövedelem 2.150.000 pengőforintot tett ki, ami - figyelembe véve, hogy a pénzrendszer alapvetően nem változott - első pillantásra mérsékelt növekedésnek tűnik. Lásd: Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Buda, 1865. 637-639. 253
