Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra

zen illeszthető az érvelési rendszerébe, hiszen Méri I. az objektumot a leletanyag és a stratigráfia összehangolt elemzésével a XII/XIII. század fordulójára, legkésőbb a XIII. század elejére datálta.)121 I. (Szent) László király III. törvénykönyvében a kó­bor állatok befogadására építendő épület Kristó Gy. szerint nem istálló, hanem leg­feljebb akol lehetett, ám erre bizonyítékul nem idéz semmilyen forráskritikai szem­pontot, hanem csak kiinduló elméletével (nomád gazdaság) látja igazoltnak.122 123 Én úgy gondolom, hogy az in domibus egy általánosító megjegyzés, ami általában je­lent épületeket, így ólakat is, mint nyugati források parasztudvar leírásaiban olvas­hatjuk, pl.: domus porcariatia123 - a forrásunk jellegéből adódóan azonban nem szá­molhatunk a Capitulare de villis részletező leírásával. A Nagyobb Gellért legenda széles körű irodalmát nincs módunkban áttekinteni, annál is inkább, mert a legenda hangsúlya a szent életére és csodáira helyeződik és nem a környezet bemutatására, így a vonatkozó szakirodalom124 sem ezzel a kérdéssel foglalkozik. Szent Gellért 1044-46 között írt Deliberationes című alkotása (ami nem csupán teológiai műként jelentős, de misztikus-allegorikus Biblia-kommentárjai mellett számos aktuálpolitikai és személyes utalást is tartalmaz) szintén említi az istállókat, a ma­gyarság jellemzésénél: A magyar jobban szereti a lovat, az istállót, a hadakozást, mint a termelőmunkát.12S Szerencsés tény, hogy a XVI. századból már vannak olyan források, amelyek adalékokat nyújtanak az istállók szerkezetéhez, ezek azonban mind felszíni épít­ményre vonatkoznak. Bár egyes néprajzkutatók álláspontja szerint a belterjes tartás csak a XVIII. szá­zadtól indult meg, van rá korábbi forrásadatunk126, 1394-ben kelt sáros megyei okle­vélben írják, hogy a disznókat a malomhoz telepítették, hogy ott hizlalják „malom­poron” (vagyis őrlési hulladékon, korpán). 1493-ban Corvin János egy rendeletében szintén elkülöníti a makkoltatott és a házaknál, kertekben tartott disznókat, paran­csot adva, hogy ezek után 4 pénznél nagyobb összeget ne szedjenek be.127 121 MÉRI I., 1964. 34-35. 122 KRISTÓ Gyula, 1998. 159. Ezzel a véleménnyel szemben idézhetjük Barabás J. megállapítását, amely forráskritikai szempontból is lényeges: ,J~ta némely útleírónak mindenben hinni lehetne, akkor azt kellene gondolni, hogy nemcsak a középkorban, de még a 18. században is ritkaság volt Magyarországon a jó istálló, ami nyilván tájékozatlanságból fakadt. ” BARABÁS Jenő, 1987. 125. 123 Lex Baiuvariorum, Lex Alamanorum. Idézi: BALASSA M. Iván, 1997. 188. 124 HORVÁTH J„ 1958.; MEZEY L., 1980. 590-598.; Középkori kútfőink vitás kérdései, 1974. stb. 125 ÉBNER Ernő, 1961., KARÁCSONYI J., 1887. 126 PALÁDI KOVÁCS Attila, 1993. 108.; HOFFMANN Tamás ugyan elfogadja, hogy vannak az istállónak XIV. századi említései, de a belterjességet nem teszi ennél lényegesen korábbra, annak ellenére, hogy oklevelek már az Árpád-kortól kezdve emlegetik az ólat és az istállót, s ezeknek régészeti emlékei is vannak éppen úgy, mint a Hoffmann T. által ugyanitt említett gabonatároló vermeknek. A régészeti adatokat Holl I. és Szabó I. (!) müvei alapján foglalja össze, és megállapítja, hogy a régészeti ásatások csekély hatásfoknak és gyérek. Hoffmann T., 1972. 127 CSISZÁR Árpád, 1971. 482-483. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom