Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Vályi Katalin: Ember és környezet Szermonostor fénykorában
colás miatt nem volt elég hely ehhez, másrészt a kezdetben csak oldalról szivárgó, majd alulról feltörő víz miatt hamarosan szükségessé vált folyamatos szivattyúzás is igen megnehezítette a mozgást. Ezért az egyetlen lehetőség az óvatos lapátolás maradt. A kikerülő hatalmas mennyiségű betöltést viszont igyekeztünk mélységenként, méterenként külön tartani. Utólag kiderült, hogy 9 m3 leletekkel és törmelékkel teli földet emeltünk ki a kút gödréből. A feltárás során az egyes mélységekre a következő jellemző leleteket jegyeztem fel: 2- 3 m között: felül sok volt a kő és a téglatöredék, az alsó felében pedig rengeteg halcsont, sok cserép, állatcsont, vastöredék és egy dobókocka 3- 4 m között: akárcsak a felette lévő méterben, itt is sok szervesanyagmaradvány, főleg rengeteg faág, deszka és egyéb famaradvány volt, valamint bőrdarabkák. 4- 5 m között: sok makk, egy favödör darabjai, az alján vastag téglaréteg. 5- 6 m között: nagyon erősen, vastagon korrodált vastárgyak, vastöredékek. Az alsó felében megjelenik a sárga, homokos talaj a betöltésben. 6- 7 m között: még mindig van márványtörmelék! 7,5 és 7,8 m között van a kút oldalfalának az alsó kősora, ami a kút alját jelentő nagyon kemény, agyag vízzáró rétegre volt rakva. Legalul egy behullott kváderkövet találtunk. A kút betöltéséből egyértelműen kiderül, hogy azt pusztulása után egyszerre, tudatosan töltötték fel, amihez a közelben talált épülettörmelékeken kívül egyéb „szemetet” is felhasználtak. így kerülhetett bele a rengeteg fahulladék, valamint a konyhai hulladéknak minősíthető nagy mennyiségű kerámiatöredék is. Ezek alapján világos, hogy a betöltésben talált leletek nem a kút feltehetően hosszabb használatának a teljes idejére vonatkoztatható adatokat nyújtanak, hanem a pusztulás pillanatát, ill. a pusztulást közvetlenül megelőző időszak viszonyait örökítették meg. A kút betöltését igyekeztem a feltárással párhuzamosan kiiszapolni, ez azonban a rengeteg famaradvány, kő-és téglatörmelék miatt csak nehezen, igen lassan haladt, így csak a felső két méter anyagát tudtam átiszapolni. Az eredmény: nagyon gazdag halcsont anyag, magok, bogarak, bőrdarabkák, festett tojáshéjak, stb. A többi kiemelt betöltést méterenként külön tárolva, télre fóliával letakartuk. 1996 tavaszán Szigethy Zsolt - akkor még hódmezővásárhelyi restaurátor kollegám - segített az iszapolást befejezni, ami jó egy hónapi megfeszített munkát jelentett. Az iszapolás eredménye kb. 2,5 m3 üledék lett, aminek a geoarcheológiai vizsgálatát a Debreceni Egyetemen, Dr. Sümegi Pál irányításával egy munkaközösség végezte el. Munkájuk még nem ért véget, de már az előzetes eredmények is igen ígéretesek. Vizsgálatuk célkitűzése az volt, hogy a kútban felhalmozódott Mollusca közösségek, növénymagvak, faszenek, mohamaradványok, csontok (így halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök) és rovarmaradványok alapján, a kút környékén élt emberi közösségek és a környezet kapcsolatát rekonstruálják, valamint adatokat nyerjenek az akkori emberek táplálkozásbiológiai formáira.45 45 Dr. SÜMEGI Pál-KOVÁCS Béla-ELEK Zoltán-HORVÁTH Attila: Az ópusztaszeri középkori kút régészeti geológiai vizsgálatának eredményei. Debrecen, 1999. Kézirat. Az előzetes eredményeket a kézirat alapján foglaltam össze. 44
