Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
A földművelé folklórja - Silling István: Jegyzetek a Dél-Alföld agrárkultuszáról
Egy újratelepített vidéken népszokások ősi gyökereit találhatjuk meg az ugyan keresztényiesített tavaszi határjárásokban, körmenetekben, amikor az egész település a természet, az égiek, az Isten kegyességét kéri a zöldellő gabonaföldekre. így volt ez a II. világháború végéig az április 24-ei, Szent Márk napi búzaszentelési körmenettel, amikor a nyugat-bácskai Bezdán, Őrszállás, Kupuszina, Telecska, Gombos, Doroszló, a közép-bácskai Bajmok, Csantavér, Topolya, Szenttamás, a kelet-bácskai Martonos, Felsőhegy, Mohol, Péterréve, Óbecse, a dél-bácskai Temerin, a bánsági Csóka, Magyarcsemye, Szentmihály, Pádé, Tóba, Torda, a dél-bánáti Székelykeve, Fejértelep, Udvarszállás, a szerémségi Maradék katolikus népe a templomból lobogókkal, baldachinnal, az Oltáriszentséggel kivonult a falu szélén található búzaföldre, hogy ott a pap liturgiát végezzen, könyörgő imát mondjon, s minden égtáj felé megáldja és megszentelje a határt, oltalmat kérve így a mindennapi kenyeret jelentő búzára. A meglátogatott határrész évenként változott. A megáldott búzaföld zsenge búzájából kis koszorúkat fontak a nők, s azt otthon szentelményként tisztelték, vagy pedig megetették a jószággal, hogy egészséges legyen. Doroszlón az asszonyok még az imakönyvükbe is tettek ebből a szentelt búzából, hogy jobb termés legyen. A pravoszláv lakosságú falvak közül kevésben tartottak ilyenkor búzaszentelési körmenetet, ők inkább Szent György napjára tették ezt a tavaszi határjárási könyörgő szokást. Mivel a délszláv családok egyik legelterjedtebb családi védszentje, sziaváj a éppen Szent György, ezért az egész Vajdaságban szokás volt a djurdjevdanski uranak, a Szent György napi reggeli ébresztés, határjárás, ünneplés. Magyar településeken pedig ritkább volt a virágvasárnapi körmenet, de például előfordult a szegedi kirajzású Rábén, Majdánban, Csókán, illetve a Szabadka szabad királyi városa által betelepített, s egymáshoz nem távoli két bácskai nagy faluban, Bajmokon és Csantavéren. Ugyanakkor a szerbeknél ez a kollektív könyörgés, jó termésért való imádkozás, a litija a virágvasámapot megelőző szombaton, Lazareva subota napján szerte a vidéken ismert volt. Természetesen Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezik a keresztény egyház ezzel a tisztelettel, azonban ennek a tavaszi természetjárásnak, a templomon kívül történő áldozatnak apotropeikus jellege kétségtelen. A vajdasági szerbek Szent György napján is tartottak körmenetet a búzaföldekre, valamint Urunk mennybemenetelének (Spasovdan) ünnepén, ami a doroszlói, kupuszinai magyar, az őrszállási német katolikusok áldozócsütörtöki keresztjárásával (Bitstage) rokonítható. Hiszen ők is ugyancsak a falu szélén, tehát a búzaföldek közelében található, feldíszített kereszteket keresték fel, hogy ismét csak a szabadban, a termést ígérő föld közelében könyörögjenek az élelmet biztosító kedvező időjárásért. A Fruska gora és a Dél-Bánság szőlőtermesztő szerb, illetve német falvaiban a szőlőskertekbe vitték a tavaszi körmenetet. Jó időért, kedvező időjárásért könyörgő processzió pünkösdkor a bánáti magyar Szajánban volt, illetve a bácskai szerb Sztapáron, ahol a szentkúti litija során megáldották a búzaföldet és a szőlőskertet. Szerb szokás, hogy a körmenetben a férfiak 404
