Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
A földművelé folklórja - Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz elemei az alföldi néphagyományban
ÚJVÁR Y Zoltán Az agrárkultusz elemei az alföldi néphagyományban A mezőgazdasági hagyománykor szokásainak, hiedelmeinek a vizsgálata a Nagy Magyar Alföld népi kultúrájában számos kérdésre irányítja a figyelmet. Mindenek előtt arra, hogy az agrárkultusz történetileg milyen múltra vezethető vissza. Közismert az, hogy a török hódoltság után az alföldi területekre rendkívül jelentős volt az ország különböző részeiből való betelepítés, amely a hagyományban változatos képet alakított ki. Ehhez még hozzájárult az időszakos migráció nyomán a hagyomány újabb és újabb elemekkel való keveredése. Ezért tehát a településtörténetet és a migrációt kell kiindulási alapul venni. A településtörténet tanulsága nyomán úgy látom, hogy a magyar nép szellemi kultúrájára az idegen hatás, illetőleg az idegen kultúrának a magyarságba való beleolvadása a hagyományhordozókkal együtt, erőteljesen a XVI-XVII. században indult meg s némely területen egy-két évszázad alatt teljes váltás, beolvadás történet. Amíg a középkori Magyarországon a népesség kisebb százaléka volt idegen, a török uralom után a betelepítések során a számuk erősen megemelkedett s a százalékarány némely területen az idegenek javára billent. Számos falu idegen nemzetiségűekkel települt újra. E tekintetben is Szabó István megállapításait idézem. A magyar parasztság történetével összefüggésben írja: „Sajátosan a magyar föld jelensége volt az a nagymértékű vándorlás, amely a török hódoltság megszűnte után az országon évtizedeken keresztül hullámzott s elsősorban paraszttömegeket mozgatott. Az 1715/20. évi adóösszeírás tanúsága szerint az ország népességének körülbelül csak negyed-ötöd része esett arra a félországnyi területre, melyen előzőleg a török volt az úr. A népsűrűség eltérései helyenként igen nagyok voltak: az Alföld egyes vidékeinél az északi terület egyes részei húszszorosán is népesebbek voltak. A különbségek annál élesebbek voltak, mivel a néptelen a termékeny síkföld volt, természetes teát, hogy a harcok elükével hatalmas parasztáramlás indult meg az alföldi terek felé s ezt a tilalmazó törvények, valamint a megye és a földesúr együttes hatalma sem tudta megakadályozni. Az Alföld új magyar parasztsága a nagy áramlásban különböző vidékekről ömlött össze, az új Arad megye magyar helységei közül például Zimándújfalu Nógrádból, Zimándköz Hevesből, Mácsa Szatmárból, Máramarosból és Erdélyből, Nagyzerénd Biharból, Szabolcsból és Beregből, Pécska Gömörből, Bordsodból és Hevesből, Selénd többek között Hont megyéből, Újvarsánd a Dunántúlról és a csak néhány évtizede meggyarapodott Orosházáról kapta magyar jobbágyait.”774 Magyarországnak a XVIII. sz. elején a Bácska és a Bánság után leginkább elpusztult, elnéptelenedett területe Békés megye és Csanád megye. Gyula lakosságát csupán a visszamaradt szerbek jelentették. Az 1710-es évek elején indul meg a magyarok betelepedése. Pest megyéből és Nógrád megyéből érkeztek oda telepesek.775 774 SZABÓ István, 1940. 46-47. 775 BARABÁS Jenő, 1964. 6. 395
