Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Csoma Zsigmond: Bolgárkertészet az Alföldön
CSOMA Zsigmond Bolgárkertészet az Alföldön A 19. század második felében egyre nagyobb számban a magyarországi piacokon megjelenő bolgárok számos vásárlási szokást megváltoztattak. De miért, hogyan jelentek meg, mi a magyarázata annak, hogy egy rövid évszázad pár évtizede alatt Európa piacait meghódítva kemény versenyhelyzetet alakítottak ki a helyi kertész, korábban általában német származású kertész családokkal szemben. Mi lehetett az a hajtóerő, ami a Balkánról ilyen messzire űzte ezeket a derék, becsületes, szorgalmas embereket, akik a speciális szaktudásukból egyszerűen, de jól megélhettek Közép- és Nyugat-Európa nagyvárosai közelében. A 19. század végén Magyarországon a városiasodás rohamos fejlődésnek indult. A 19. századi városi népesség évenkénti átlagos szaporodásában is ez megmutatkozott. 1870-1900 között pl. Budapest népessége majdnem megduplázódott, de a többi város is jelentős lélekszám-növekedést mutatott. Ez volt az a korszak - a dualizmus korszaka - amikor a Deák féle kiegyezés után Magyarországon a vasúthálózattal egyetemben kiépültek a nagyipari és a kereskedelmi központok, és a folyószabályozás munkálatai mellett az élelmiszeripar is nagy léptekkel haladt.Külpolitikájában az Osztrák-Magyar Monarchia általában a cári orosz érdekszféra növekedése és befolyása ellen munkálkodott, ami egybeesett a balkáni délszláv államok erősödését nehezítő, akadályozó tevékenységével. így a korabeli közvéleménnyel együtt az 1876. július 8-án kitört balkáni törökellenes fölkelés, majd az 1877. április 24-én kirobbanó orosz-török háború idején is ezt képviselte. A Monarchia 1885-ben, a bolgár-szerb háború idején is Szerbiát támogatta az orosz politika hatáskörébe tartozó Bulgáriával szemben. Az első Balkán-háború kitörése is közvetve a Monarchia érdekeit sértette. Később, a második Balkán-háborúban azonban a politikai érdekszövetség Szerbiával szembeállította Bulgáriát az Osztrák-Magyar Monarchiával, majd 1915. október 14-én Bulgária a központi hatalmak szövetségeseként hadat is üzent Szerbiának. A Bulgáriában megalakuló kertészeti egyesületek nemcsak szakmai (termelő- és szaktudásfejlesztő) csoportosulások voltak, hanem egyben a függetlenségi mozgalmak, a török és belső elnyomás elleni harc központjai is. A kertészeti központokká fejlődő falvak, kisvárosok egyben a szabadság és a megélhetés lehetőségét, jelentették. 1888 előtt a timovói körzetből, az egykori főváros környékéről, a szegénység kényszerített Bulgária földjének elhagyására több mint 9555 embert (a megye kertészeinek 11 %-át). Ljaszkovecből 1086 lélek indult útnak, hogy jobb megélhetést keressen a környező országokban, Oroszországban, Romániában, Szerbiában és az Osztrák-Magyar Monarchia területén is, ahol 116-an próbáltak szerencsét. A kivándorlás 1888 és 1914 között már sokkal nagyobb méreteket öltött, mert több mint félmillió bolgár hagyta el Bulgáriát, és úti céljuk között már Ausztrália, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok is szerepelt. A leghíresebb és a legjobban gazdálkodó kertészek Draganovóból, Polikreicséből, Dragizsevóból, Merdanjából, Dolnaeból 305
