Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Sági Norberta: Földművelés Újszilváson a XX. század második felében
nyiség is. Mivel azonban többnyire kis összegekről van szó, ezek nem nagymértékben befolyásolják egy-egy háztartás költségvetését. Ma tehát a mezőgazdaság csak egy bizonyos hektárszám felett (150 ha) tud megélhetést nyújtani. Azok pedig, akik ma ebből, illetve egy-két ágazatából élnek, ezt már nem életformának, hanem egy vállalkozásnak tekintik, ahol beszerzési és értékesítési tapasztalatokra, fejlesztő beruházásokra van szükség. S bár igaz az, hogy valamilyen fokú vállalkozói magatartásra már 50 évvel ezelőtt is szükségük volt az embereknek, akik árutermelésből éltek, az elmúlt évtizedek a paraszti (mezőgazdász, földműves) magatartásban és értékrendben nagy változásokat tettek szükségessé. S végül a legszélesebb réteget azok alkotják, akik meglévő munkahelyük mellett kiegészítésképpen termelnek a kisgazdaságaikban. Szabadidejük nagy részét a kertben, munkával töltik, gyerekeiket viszont, ha anyagilag egyébként nincsenek különösképpen a kerti haszonvételekre rászorulva, már „kikímélik”. A gyerek dolga többnyire az, hogy tanuljon. A kertben segíthet majd az iskolai szünetekben, vagy tanulás után. A szocializáció folyamán a szülők igyekeznek egyrészt saját tapasztalataikat átadni a gyerekeiknek, másrészt pedig azokat az értékeket közvetíteni, melyek biztosítják majd gyerekeiknek a társadalomba való sikeres beilleszkedést. Arról van szó tehát, hogy a gyerekek számára fontosabbnak kell lennie a tanulásnak és a jó eredmények elérésének, mint bármi másnak. A szülők miatt is, akiknek esetleg nem volt lehetőségük tanulni, s gyermekeikben szeretnék megvalósítani egykori elképzeléseiket, és azért a sok áldozatért is, melyekkel a szülő magát háttérbe helyezve mindenképpen a gyermeke jobb tanulási lehetőségeit biztosítja, biztosítva ezzel a későbbiekre nézve annak jobb társadalmi és gazdasági helyzetét. Mindeközben azonban az otthonok levegőjében van a fizikai munka elsődlegessége, vagyis, hogy a kapálás az „igazi munka”. Azok, akik ezen a pszichikai „terhen” túlteszik magukat, illetve, ahol a családokban ez nem olyan erős mértékű, a leszármazottak igényszintjük emelkedésével beköltöznek egy városba vagy városias településre. Valószínűleg nem fogják folytatni a gazdálkodást, legalábbis az adott feltételek mellett nem. Kik azok, akik maradnak? A maradást számos tényező indokolhatja. A család, szociális kötelékek, helyi munkahely, gyenge gazdasági helyzet, a természetközeli élettér mind külön-külön is képes a népességmegtartásra. Hogy a ház körüli kertbe pedig mit vetnek, konyhakerti növényeket vagy füvet, azt a család hagyományain túl majd a pénzügyi helyzet fogja meghatározni. Mindenképpen sokat jelentene azonban, ha egy felvásárló rendszert ki lehetne építeni a faluban, amivel a megtermelt zöldség, gyümölcsféle árusítása megoldódna. Ha az emberek gazdasági gyarapodást várhatnának tőle, az bizonyára nagy ösztönző erővel hatna a mezőgazdasági termelésre. Az iskola a jövőben újra megpróbálja felvállalni a gyerekek mezőgazdaság közelében való megtartását, illetve a hagyományok továbbvitelét. A biológiai óra tananyagát technika órákon újra, kötelező jelleggel kertészeti ismeretekkel egészítik ki. Tervezik az új iskola mellett egy 10 ágyásos gyakorlókért létrehozását, valamint az iskola környékén virágszigetek kialakítását. 302
