Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Sági Norberta: Földművelés Újszilváson a XX. század második felében
guk állítják majd elő. Többségük szakképzetlen, az átképzést nem vállalná, s a létfenntartásukban is komoly szerepe van a földön megtermelt javaknak. Igazán ebben a faluban is azok voltak a kárpótlás nyertesei, akik olyan pozícióban, állásban voltak, hogy a változásokról értesülve, viszonylag gyorsan tudtak reagálni, akik a hivatalos dolgok intézésében jártasak, érdekeik sikeres képviseletére képesek, akikben meg volt az ambíció, a dolgoknak utánajártak, értesültek a földmérésekről és ismerték is a falu határában lévő különböző minőségű földterületeket. Köztük kevesen vannak olyanok, akik ma főfoglalkozású vállalkozó magángazdák. Ez az ágazat igen nagy, több milliós befektetést igényel, s a nyereség nem bizonytalan, mert a természet, az időjárás sok kárt tehet a vetésben. A mai nagygazdák, akik 200-300 hektáron gazdálkodnak, saját gépekkel, állandó és időszaki alkalmazottakkal dolgoznak. Ok a piacot feszülten szemmel tartják, a kereslet és kínálat változását figyelemmel kísérik, s azokra nagyon gyorsan reagálnak. A mai „nagygazdák” mentalitására jellemző egyfajta szabadságvágy, a „magam ura akarok lenni” mondat, a felettes nélküli munkahely és az erőpróbára való vágyakozás, amikor magának is meg akarja mutatni, hogy mire képes.567 Mindezek a személyiségjellemzők természetesen előfeltételei is voltak annak, hogy ők sikeres vállalkozókká váljanak, így a továbbiakban merészségük, hogy megpróbálták, valamint szakmai tudásuk és gazdasági hátterük emelte ki őket a közösségből, s az biztosította nekik vállalkozásukban az első lépéseket, az elindulást. A gazdasági háttér gyakran magából a családi háttérből ered, hiszen ha a felmenők sikeres gazdálkodók voltak maguk is, s a vállalkozó szellem mellé gyermekük a téesztől kárpótlás útján visszakapott földeket is örökölte, akkor az „út eleje” biztosítva volt, a továbbiakban pedig a család támogatására is valószínűleg számíthatott. Nagy probléma a falubeli lakosság megtartásánál az ingázás, hiszen ez a faluból való végleges elvándorlásnak egyik lépése lehet. S a falunak nem mindig sikerült megőriznie a lakosságnak ezt a rétegét. Általánosságban elmondható, hogy a családokból mindig maradt hátra leszármazott, aki a háztáji gazdaságot továbbvitte, az időseket gondozta, aki a ingázó-gazdálkodó kettős életmódot folytatta. De a föld megtartásának oka természetesen nem merül ki ennyiben. Nagyon is fontos, s ki kell emelni a háztáji gazdaságok jövedelemkiegészítő, esetleg gyarapító szerepét, a „biztos háttér” funkcióját, az „akár mi lesz is, azzal majd kezdünk valamit” beállítódást. A háztáji kisgazdaság, a kert, a visszaigényelt szántó egyfajta biztonsági szelepként működik, stabilitási elem a falusi emberek életében. S ez többet jelent, mint egy anyagi forrás, jövedelemkiegészítő lehetőség, hiszen a pénzügyi tényezők mellett más, szociológiai és pszichológiai komponenseket is figyelembe kell vennünk.568 Egyrészt az életforma megszokottságát, hiszen a kisgazdaság egyben a paraszti lét meghosszabbítása. A régi paraszti életformával való szakítás nagy megrázkódtatást okozna, különösen az idősebb generációknál. Az idősek, - ha nem is maguk567 Bővebben lásd még: KOVÁCS 1991. 568 Vő: Királyhegyes 1990. 300
