Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - Sági Norberta: Földművelés Újszilváson a XX. század második felében
iparosítás teremtette munkalehetőségek közül választhattak. A választás ekkor szükséges és kényszerű volt, de megoldásnak is látszott, hiszen a kis, 2-5 holdas földek egyedül továbbra sem tartották el a 6-8 fős családokat. Ez a probléma a kollektivizálások idején még fokozottabban jelentkezett, ami újabb lökést adott a munkaerő ipari és szolgáltatási szektorokba való elvándorlásának. Az adatközlők gyermekeik száma alapján kaptak földet (1-2 holdat gyermekenként), más esetekben csak a már tulajdonban lévő földterület nagyságát vették figyelembe, olykor pedig arra utalnak, hogy sem ez - sem az, csak a földosztókkal való kapcsolat minősége volt meghatározó a kiutalt föld nagyságánál. Ez utóbbi megjegyzést nem figyelmen kívül hagyva azonban mégis azt mondhatjuk, hogy a gyerekek száma volt a döntő. Az 1950-es években Újszilváson két termelőszövetkezeti csoport alakult: A II. Kongresszus Tszcs (1949-57) kb. 150 kh-on 20-25 fővel, és a II. Rákóczi Ferenc Tszcs (1952-1959) kb. 150-200 kh-on 40-50 fővel kezdett a közös gazdálkodásba. Tagjaik elsősorban földdel nem vagy rosszabb minőségű földdel rendelkező családokból kerültek ki.551 Termelőszövetkezet 1960-ban alakult, részben a Rákóczi Tszcs földterületén и állatállományával. A tagszervezés a falu egész lakosságára kiterjedt és 1961-re fejeződött be. A tagoknak meghagytak 1200 négyszögöl földet, háztáji területeket osztottak, emellett pedig cukorrépa, borsó, paradicsom földek vállalásával lehetett a jövedelmet szerezni. Szükség is volt erre, mert a téesz nem tudott rendszeres fizetést osztani, s így a családok nem is tudtak megélni a munkaegységek után kifizetett járandóságokból. Ez kényszerítette a családfőket az ingázásra, arra, hogy valamelyik közeli városban az iparban vállaljanak munkát. A téeszvezetőség az első években még határozatokkal tiltotta az eláramlást, az iparban való munkavállalást, a következőképpen indokolva ezt: „Senkinek sem lehet kiadni igazolást, hogy máshol munkát vállaljon, a téeszben mindenki megtalálja számítását, saját boldogulását. Azonban a fiatalkorúakat, akik ipari tanulónak akarnak menni, minden további nélkül el kell engedni. “ 1980-ban az újszilvási Kossuth Termelőszövetkezet egyesült a tápiógyörgyei Zöldmező Téesszel. Ez jelentős változást hozott, mivel a gazdasági központ másik településre került és a helyi szervezeteket áttelepítették Tápiógyörgyére. Ekkorra a dolgozó tagság létszáma már minimálisra csökkent, már a nők nagy része is eljárt más településekre dolgozni, a szolgáltatási vagy ipari szektorban keresett megélhetést. Helyi munkahely lehetőséget - az oktatási intézményeken és hivatalokon kívül - a téesz segédüzemei nyújtottak: a rugóüzem, a műanyagüzem és a tejgyűjtő. A termelőszövetkezet az 1989-es változásokat követő években elveszítette tagságának és földterületeinek jelentős részét, majd 1996-ban feloszlott. Feloszlása után alakult helyette egy helyi földtulajdonosokat tömörítő kft, ami jelenleg 22 taggal 900 hektáron működik. * 292 551 MgTsz-ek Pest megyében 1985: 232-233. 292
