Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei
ros kapcsolatban álló kertészeti kultúra (végleges?) szétválásának folyamata figyelhető meg. Az alma még mindig a legfontosabb gyümölcsfaj az országban, a Szamos-Tisza- Túr-tól a Nyírség felé e területnek igen nagy az „almásultsága”480 (47%), a zalai körzet (6%) jóval kisebb, s újabban erősödött meg a télialma termesztése (12%) a Duna-Tisza közi homokon, amit Szakátsy481 alapozott meg kísérleteivel Dánszentmiklóson. Ugyanakkor a Duna menti homokhátságon elsősorban a nyárialma- és körte termesztése folyt a két világháború között. S Trianon után pedig megfigyelhető az erdélyi és kárpátaljai almatermesztő körzetek pótlásában a szatmári és beregi területek helyett a szabolcsi alma felemelkedése482. A vasi és somogyi almatermesztés megerősödése újabban figyelhető meg483. A körte területi specifikuma nem jellemző az országban, nyárikörtében a Duna-Tisza köze (14%) emelhető ki; most pedig szembetűnő területi termelési koncentráció zajlik484. A birset elsősorban Csongrád, Bácska, Szolnok és Hajdú-Bihar területén termesztik, a naspolya Székesfehérvár és Szentes környékén koncentrálódik. A dunántúli és középhegységi területeket leszámítva, a cseresznye nagyon koncentráltan van jelen Szabolcs-Szatmárban, Csongrádban és a hazai Bácskában. Kelebia és Szeged a koraiságban, Jánoshalma, Kecskemét, valamint Szabolcs termelése áruminőségben számottevő485. A meggyet ott lehet biztonságosan termeszteni, ahol a vegetációban megvan a 15-16°C átlaghőmérséklet, az izotermája az Alföldön húzódik. Különösen a Nyírség, Hajdúság, s némelyik Üvegmeggy-termesztő hely (Kecskemét, Nagykőrös és Pánd) szerepe nagy. A legnagyobb körzetek a következők: Duna-Tisza köze (54%), Nyírség (24%), valamint Hajdúság és Csongrád következik486. Nevezetes „meggyes helyek”: Debrecen, Kántorjánosi, Kecel, Nagykőrös, Pánd, Szentes és Újfehértó. A szilva és ringló nyirkos, humuszos talajokon, de bizonyos fajták homokon is jól díszlenek, genetikai anyaga révén a Tisza-völgy mente és főként a Felső-Tiszavidéken, valamint Zala jelentős termesztő körzeteiben487. A sárgabarack a Duna-Tisza közén nagyfokú koncentráltsága alakult ki, amely a török hódoltságig nyúlik vissza s a jeles városok egyben szpáhi birtokok is 480 OKÁLYI, i.m. 48-49. o. 481 SZAKATSY Gy. 1959: Az almafák rendszeres termésének biztosítása 1959. c. könyv és SZAKÁTSY Gy.-FENYVES P. 1955: A téli alma nagyüzemi termesztése, 21-26. o.; KÁRPÁTI Z.-TERPÓ A. 1968. Alkalmazott növényföldrajz, 186-187. o. és Almatermesztés szerk. PETHŐ F. 1969. 21-32. o. 482 PÉTER I. 1971: Szabolcsi Jonatán, 9-29. o. 482 vö. OKÁLYI, i.m. 48-49. o., KÁRPÁTI-TERPÓ i.m. 186. o. és Almatermesztés i.m. 21-32. o. 484 OKÁLYI, i.m. 53. o. és KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o., jelenleg már inkább a Dunántúlon termesztik, vagyis szerepe csökkent a Kieffer iránti igény csökkenésével (Gyúró, i.m. 51. o.) 485 MOHÁCSY M.-MALIGA P. 1956: Cseresznye-és meggytermesztés 18. o., OKÁLYI, i.m. 60- 61.0., együtt 42,2 % (Gyúró, i.m. 54. o.) 486 OKÁLYI, i.m. 58-59. o. és MOHÁCSY-MALIGA i.m. 19. o., újabban szétterjedt s aránya 41,8 %-ra csökkent (Gyúró, i.m. 54., o.) 487 OKÁLYI, i.m. 63. o„ KÁRPÁTI-TERPÓ, i.m. 187. o., TÓTH E.-SURÁNYI D.: Szilva 1980, 114-115. o. és GYÚRÓ, i.m. 54. o. 210
