Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Dezső: Az alföldi gyümölcskultúra ökológiai és történeti gyökerei
Mélyben egy lépcsőzetes törésrendszer húzódik, amely a Magyar Alföld tengelyét képezi. Az új-pliocéntól viszont már nincs löszképződés, az óholocén424 ugyanis a mainál melegebb mogyoró-tölgy kor uralkodott, viszont innen kezdődően nagyon intenzív a futóhomok felhalmozódás. A felszíni képet a Duna 20-30 km széles pásztája, s a Tisza szélesedő mélyedéke teszi változatossá, s okozott időszakosan nagy vízborításokat. Drámai változást a Kárpát-medence folyóinak szabályozása hozott, a Duna 1717 km-rel, a Tisza 543 km-rel, a Körösök 546 km-rel, a Temes is 142 kmrel lett rövidebb. A Tisza által vízzel borított területek 1.940 ezer ha-ról 158 ezer ha-ra zsugorodtak425. De az árvízveszély nem szűnt meg: 1879-ben a Duna jege, s 1970-ben és 2000-ben a gyors olvadás, vagy egy esős periódus szokatlan csapadékviszonyai 1999 novemberében okoztak veszélyes helyzetet. A folyószabályozások tehát alapvetően tájformálók voltak, mint az elmúlt másfél évszázad eredményes erdősítései. A történelmi múltból ismert lápok, mocsarak, örjegek nagy része eltűnt, a másodlagos rétiesedés újabban a Tisza-tónál figyelhető meg. A Hortobágy mai arculata, akárcsak a szoloncsák-szolonyec talajok „terpeszkedése” mind következményei a vízszabályozásoknak. A folyók szabályozásával morotvák láncolata keletkezett, s azóta is újra meg újra felvetődik a kérdés, hogy Vásárhelyi vagy Paleocapa elgondolása volt-e a helyesebb42“. A 600-1000 méternyi széles hullámtér a gátak között, ára - többek között - a gyors vízáramlás-és levonulás okozta vízhiány indokolja az öntözés szükségessége. Elmondható tehát, hogy a löszhátak, futóhomok borítások arculatát a természeti elemek, kisebb mértékben a természetes növénytakaró hatásai alakították a mai Alföldet, de a víz szerepe és az antropogén hatások együttesen ugyancsak drámai hatást gyakoroltak e kultúrtájra, amint azt Bulla és Mendöl meghatározta kézikönyvében427 428. A XVIII. sz.-tól vette kezdetét a szántó és rét-legelő harca, erről a neves geográfus alapvető munkájában hosszabb eszmefuttatást írt42*. Az Alföld ágazati-területi megoszlása a következő; s mint látható, a kert és szőlő nem volt több 3%-nál: 65,0% szántó 11,7% legelő 5,9% rét 7,8% erdő 1,9% szőlő 1,1% kert 0,4% nádas 6,2% terméketlen. 424 uo. 207-208. o. 425 uo. 220. o. és DUNKA-FEJÉR-VÁGÁS, i.m. 85. és 91. o. 426 vö. Dunka-Fejér-Vágás 1996. i.m. 427 BULLA B. - MENDÖL T. 1947. A Kárpát-medence földrajza. 428 uo. 233. o., de 896-ban 14,8 % és 1965-ben 8,7 % (Keresztesi B. 1971. Magyar erdők, 20. o.) 195
