Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században
SURÁNYIBéla Régi gazdasági növényfajták, - tájfajták a XVIII-XIX. században Az Alföld, beékelődve a Kárpátok vonulatába, felszínét a Duna és a Tisza vízgyűjtő-rendszere tagolja, természeti adottságainál fogva meghatározó szerepet játszott a mezőgazdasági kultúrában. Mint gazdálkodási egység az érdeklődés homlokterében állt, különösen a 19-20. századtól.294 Az európai agrártájak sorában Magyarország az ún. Alpokon-túli zónában helyezkedik el, ahol a szántóföldi növénytermesztés és állattartás együttéléséből adódóan alakult ki, s módosult a településszerkezet. Tudvalévőén a földbirtokszerkezet, a földművelési módszer sokat változott a századok során, nyomai kitapinthatok az egyes tájak, vidékek arculatán, sok esetben a termelőtájnak történelmi arculatot kölcsönzött.299 300 Az Alföldön több lépésben zajlott le a kultúrtáj kialakulása.301 302 303 304 A honfoglalástól a szántó és az erdő vetélkedése folyt, amelyet később fölváltott a szántó és a legelő versengése. Mindebből kimaradtak az árterek01, ahol a 19. században bekövetkező folyószabályozásig tovább élt az „érintetlen természet” kora. A 18. századtól indult el - immár véglegesen - hódító útjára a szántó, a 19. század végére megszabva véglegesen az Alföld arculatát. „Az önellátástól erősen eltávolodó, egyoldalúbb termelést meghonosító 19. század tájalakító jelentősége abban mutatkozott, hogy a folyók szabályozásával, belvízlevezető csatornák és gátak építésével megszüntette az árterek és az árvízmentes területek különbségét. Kihúzta tehát a talajt az ősfoglalkozások, főleg a halászat és pákászat alól, de a legeltető állattenyésztéssel szemben is végleges diadalra segítette a földművelést. A legelő főleg az egykori ártereken előbukkanó szikre, néhol a homokvidékekre szorult vissza.” - írja Mendöl Tibor303 az Alföld tájtörténetével kapcsolatban. Mi jellemezte a 18. században a magyar mezőgazdaságot? Weltmann Imrem a következőket írja: „A gazdálkodás eszközei és módszerei minden számottevő változtatás nélkül, nemzedékről nemzedékre öröklődtek... A termelés (...) ... nagyrészt az önellátás céljával döntően az elsőrendű életszükségletek fedezésére... (...) ... szorítkozott. A terméseredmény ... (...) ... nagy ingadozásokat mutatott... bajosan mondható minőségben. Ha a szükségletek növekedése... (miatt) ... több termelvény kellett, ezt ... (...) ... a termőterület kiterjesztésével kívánták elérni.” Természetesen a 299 Az Alföld gazdálkodásával, termelési színvonalának javításával, a nemzetgazdaságban betöltött szerepével a szakirodalom bőséges tárháza foglalkozik. ízelítőül egy néhány: FOSTER G. 1907., CSERHÁTI S. .1907., GESZTELYI NAGY L. 1924., Uő. 1943., KAÁN K. 1927., Uő. 1929., Alföldi gaz. 1936., TÍMÁR J. 1994., MAKÓ I. - BAUKÓ T. 1994., MAJOR I. 1995., FEJÉR L.- KAJAN I. 1992., EKE P.né 1986., LISZTES L. 1995., Magy.Tud. 1994. 300 SURÁNYI B. 1998. 235. o. 301 Ua. 302 BULLA B. - MENDÖL T. 1947, 1999. 153. o. 303 Ua.: 154. o. 304 WELLMANN I. 1979. 128., 148. o. 179
