Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Czeglédi Katalin: Növénynevek és keleti kapcsolataik (körte)
CZEGLÉDI Katalin Növényneveink és keleti kapcsolataik (körte)254 255 „A nyelv önmagából újul meg.” (LÁSZLÓ 1985:21) A növényneveink egy részét finnugor eredetűnek (vö. SEBESTYÉN NyK 51:412), a másik részét török eredetűnek tartják (pl. ‘gyom, kender, árpa, búza, alma, szőlő155, stb.), s a harmadik csoportba tartozók etimológiája bizonytalan vagy ismeretlen (pl. zsombék). Mindez arra enged következtetni, hogy a magyarság már számos, különböző növényt ismert a keleti lakóhelyein. A nevek eredetének a megfejtésében, keletkeze helyének, nyelvi hovatartozásának, fejlődése és elterjedése útjának a megismerésében segít az, hogy a nevek utalnak arra a természeti környezetre, amelyben éltek a növényneveket használók, köztük elődeink. (GOMBOCZ 1925:369-374). 1. A gyümölcseink egy része termesztett, másik része termesztett és vadon növő, harmadik része pedig csak vadon termő. A körte a második csoportba tartozik. Őseink kezdetben minden bizonnyal, mint vadon termő gyümölcsöt ismerték és fogyasztották. Először az elnevezés is rá vonatkozhatott. A kérdés, hogy hol találkoztak eleink első alkalommal a vadon termő körtével, a jellegzetes alakú, kicsit hozszúkás, az egyik végén vastagabb formájú gyümölccsel - vajon Szibériában vagy délebbre, talán a Kaukázus előterében - kronológiai szempontból jelentős, s az időbeli kritériumoknak nyelvészeti és történeti következményei is vannak. A természettudományi háttér - megtermett-e a vadkörte 3-5-10 ezer évvel ezelőtt Kelet-Szibériában - meghatározó. Arra azonban, vajon meglehetett-e a szavunk a körte megnevezésére már Kelet-Szibériában több ezer évvel ezelőtt, a gyümölcs előfordulásától függetlenül a földrajzi névi kutatásaink segítenek választ adni. 1.1. Ma a körte körül minden bizonytalan. „Valójában a török szón is, a magyaron is van magyaráznivaló.” (LIGETI 1986:292) A török adatok közül kiemeljük: „...kip. kärtmä ‘Bime’ kar. T. g’ertma, g’ertmacik ‘kleine Bime’, kar. L. gertmalik ‘Birnbaum’, nog. kürtmä ‘vadkörte’, kertpe ‘körte’ ... A m. szó legrégibb alakja körtvély, ... és hosszú időn keresztül ebben a hosszabb alakban jelentkezik emlékeinkben. Mi hát ennek a magyarázata? ... kezdettől fogva csak egy kertßel-bői indulnék ki.... Nem lehetetlen, hogy a rövidebb alak a szóvégi -l(y) eltűnésével magyarázandó...” (LIGETI 1986:292) 254 A török eredetű gyümölcsneveink témakörből először tudományos diákköri dolgozatot, majd az egyetemi diplomamunkát készítettük el. Azóta e vizsgálathoz a háttéranyagot kibővítettük a Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek, elsősorban a vízneveinek és a víznévi eredetű egyéb földrajzi neveknek a feldolgozásával. 255 E szavak etimológiája nem problémamentes. 159
