Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Romány Pál: Nagykőrösnek tekintélye van
ROMANY Pál Nagykőrösnek tekintélye van ... A tekintélyt kiérdemelni lehet. Teljesítménnyel, gazdasági, társadalmi, vagy éppen kulturális állapottal, értékek őrzésével és gyarapításával. Tekintélyt kölcsönözhet kinek-kinek az emberi tartása, nehéz időkben is a helytállása, becsületessége. Tekintélygyarapító lehet a hűség, a másokon is segítő tudás, de megbecsülést hozhat egy-egy közösség számára a mások iránti tisztelet, az ősi hit és értékeinek megőrzése, ápolása és megannyi más, kedves, szép tulajdonság. Az egyén és a társadalomi csoportok számára egyaránt. És a tekintély rangot, helyezési sorrendet is jelent. Emberek, intézmények, városok és országok között. Nagykőrös ebben a nemes helyezési rendben régóta megbecsült, elismert, a sor elején található települése Magyarországnak. Nem „adományozták” számára a rangot, hanem elérte, megőrizte. A nevezetes Három Város legkisebbjeként, s talán a legemberibb mértékű, hagyományainak közelében láthatóan megmaradó városnak. Ez a megmaradás nem az utcák alakulásának, nem a lakónegyedek külső megjelenésének kérdése. Legalább is elsősorban nem annak. A helyi társadalom felfogása, érdeklődési köre feltehetően fontosabb ennél. Főleg pedig az, hogy miként találkozik, hogyan talál egymásra az emberek törekvése és a vezető emberek szándéka, milyen mértékű az érdekek kölcsönös felismerése, elfogadása. Ahol ez sikeres, ott előbb-utóbb megterem a célok elérése nyomán a tekintély is, ami nem csupán a sikerek kovácsaira, hanem az egész „műhelyre” is kiterjeszkedik. Ahogyan az Nagykőrösön, akár már századok óta, jellemzőnek mondható. Ahol vállalják a tegnapokat, a természettel való együttélést, az agrárvilágot - amit, jól tudják, mindig meg kell újítani. Ismerik megtett útjukat, ám még többet kívánnak megismerni róla. Hogy becsülhessék, hogy hasznosíthassák. Akár a városvezetésben, a kultúrában, akár a föld megművelésében. Különösen a kertészeti termelésben, amelyről azt vallották már a XIX. században, hogy „a kertészet a mezei gazdaság költészete.” És az Alföldön, a sokak által sivárnak tartott, lesajnált pusztákon kertkultúrát teremtettek, piacképes árutermelést fejlesztettek ki. És felépítették a maguk városát és tanyavilágát. Iskoláikat, s megtelepítették „iskolamestereiket” is hozzá. Szellemi őrhelyeket alapoztak, majd emeltek. Mint napjainkban is. Minderről - s Nagykőrös sok más, tekintélyt adó értékéről - az Arany János Múzeum szervezésében rendszeres „leltárhoz” juthatnak az érdeklődök. A témakör is, az érdeklődő résztvevők, olvasók köre is örvendetesen bővül. Az alföld térségei, városai mind többet hallatnak magukról. Nem csupán a közvetlenül érdekelteknek óntos ez, hanem az egész országnak. Sőt: Európának is tudnia kell, hogy Magyarszág egyik nagytája, amely Dánia, vagy éppen Hollandia méretű terület (és halóan síkság), jellegzetes és az ország más térségeitől is eltérő történeti múlttal, os adottságokkal és megbecsülendő értékekkel rendelkezik. Olyanokkal is, 'eket időnként Magyarországon sem vesznek kellően figyelembe. a hazai figyelem, a nemzeti értékelés is meglehetősen szelektív. Gyakran méret, a nagyvárosi szemlélet foglyává. Kisebb településeknek nehéz kitörődig a megmaradáshoz is elengedhetetlen lehet. Jellemző, pl., hogy az or-9
