Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

45. Fehér megyasszony Bagón az 1940-es években "A menyasszony a nap alatt van'- mondják többfelé. Ez a szólás azt jelent, hogy a menyasszony szem előtt van, a figyelem közép­pontjában áll, különös fény esik rá. néhol azt mondogatja a lako­dalmas nép, amikor meglátja a fiatal arát: "Most a menyasszony a legszebb." Ez az elismerés sem a személynek, hanem a helyzetnek, az alkalomnak szól. Ilyenkor a menyasszony alakja köré hal­mozódik a hagyományos szokások pompája. Ritkán látható, jelké­pes értelmű, ünneplő ruhadarabok, ünnepi gesztusok emelik ki a falu népéből. A lány életének sorsfordulóján, menyegzőjén, a párta mellett koszorút is viselt. Az élővirág koszorú még a 18-19. század for­dulóján jelentőségét vesztett pártát is túlélte. Ekkor halványsárga rózsa, vörös rózsabimbó volt a menyasszonyi koszorú fő ékessége, amelyhez azonban mindig hozzátartozott a rozmaring is. A múlt század közepe óta egyre kedveltebbek a művirágok, de az élővirág utáni igény sem múlt el, s a rozmaring mint aránylag tartós növény, szinte napjainkig a menyegzői események részese maradt. Az egykor legdivatosabb rózsából, gyöngyvirágból, nefe­lejcsből, aranykalászból kötött művirágkoszorúkba legalább egy szál rozmaringot is illesztettek, s a vőlegény is kapott a kalapjára, hiszen a rozmaring a hűséget jelképezi. Galgamácsán pl. arany­ozott rozmaringszálból formált kiskoszorút tettek a menyasszonyi koszorúba és a vőlegénykalap tetejére. A művirág-koszorúk eleinte az élővirág-koszorúk természetessé­gére törekedtek, majd a polgári, fehér, mirtuszkoszorúk, viaszvirá­gok hatására a század 20-as éveiben parasztmenyasszonyok koszorú­ja is fehér lett, s áttértek a színes esküvői ruháról a fehérre. Kivétel néhány viseletes falu, pl. Galgamácsán a szoknya maradt lila színű. A menyasszony szalagos koszorúban, néhol pedig fátyolban ment a vőféllyel menyasszonytáncot járni. Aztán átfésülték, felkon­­tyolták és hajkontyára pl. az Ipoly-mentén, Letkésen "aranyos konty"-ot erősítettek (46. kép), majd később menyecskekendőt kötöttek. 46. Letkési “aranyosi" menyecske főkötő 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom