Novotny Tihamér (szerk.): Gaál József. Művésztelepi Galéria, Szentendre (Szentendre, 1997)
nos erővel fejez ki az alakok kéztartása. A test előtt összekulcsolt, a mellette lógó vagy a tétován széttárt kezek (némelyikben koponya van) a korpuszként megjelenő figurák esendőségét és cselekvésképtelenségét hangsúlyozzák. Az egész- és háromnegyed alakos képeken a test és a kezek mellett a fejek - bár torz arányaik miatt kiemelődnek - mégis másodlagosak. Az arcok a testhez hasonlóan fölbomlanak vagy maszk-szerűvé válnak. Az arcábrázolásnak ez a kettőssége lesz az újonnan festett képek meghatározó jellegzetessége, s amint Lazarev írta: "Az emberábrázolás uralkodó eleme a fej lesz, mint a szellem kifejezési lehetőségeinek góca; az emberi alak minden más részét ennek rendelik alá." (In.: Bizánci festészet. Budapest, Magyar Helikon, 1979. 48. p.) Az erős kontúrral kiemelt fejeken egyszerre jelenik meg az arcábrázolás kettőssége, eldönthetetlenül: vajon arcokat látunk vagy maszkokat? Eggyé forr-e szétválaszthatatlanul a maszk az arccal? Mikor válik egy arc élő álarccá? Az arcokon, arcokban látható ketrecszerű rácsozatok maszkoknak tekinthetők-e? A kérdések megválaszolatlanok maradnak. De ezek az arcok, álarcok vagy maszkok ugyanazt a belső gyötrődést fejezik ki, mint a fölbomló testek vagy a szánalmasan csüngő, korcs kezek. Gaál József folyamatosan egymásra épülő, egymásból táplálkozó rétegekből alakuló művészetében több kiindulási- és végpont van jelen egyszerre. Ez a mostani talán kiindulópont. Idolok és bálványok helyett a szenvedő és gyötrődő ember lesz a művész misztériumjátékának szereplője. Ladányi József the gesture of the figures as forcefully as through the body dissolving. The hands clasped in front of or hanging beside the body, or the arms opened irresolutely (there is a skull in some of them) emphasize the fallibility and incapability of the figures appearing as corpora. In the full and three-quarter figure pictures the heads - though emphasized through their distorted proportions - are of secondary importance besides the body and the hands. Faces - like bodies - dissolve and become mask-like. This duality of face-representation will become the determining feature of the newly-painted pictures. As Lazarev wrote: "The dominant element of representation will be the head as the focus of the chances of expression of the spirit; while all the other parts of the human figure will be subordinated to this." (In: Bizánci festészet. Budapest, Magyar Helikon, 1979. p. 48.) On the heads emphasized with definite outlines the duality of face representation appears simultaneously, leaving us puzzled whether we see faces or masks. Has the mask united inseparably with the face? When does a face become a live mask? Can the cage-like bars seen on or in the faces be regarded as masks? The questions remain unanswered. However, these faces or masks express the same torment as the dissolving bodies or the deformed hands hanging pitiably. In József Gaál's art forming of layers built on each other there are several starting points and ends present at the same time. This latter one can be a starting point. Instead of idols the suffering and tortured man becomes the player of the artist's mystery. József Ladányi
