Bodonyi Emőke: Szuromi Imre festőművész kiállítása. Szentendre Művésztelepi Galéria, 1990. április 27 - május 27. (Szentendre, 1990)
Szuromi Imre képei A szentendrei letelepedést követő évek festményei közül a Keresztút (1983 - 85) összefoglaló jelleggel értelmezi a művész érzékenységét a monumentalitás és a meditativ szemlélődés iránt, melyeknek jegyeit a korábbi, zalaegerszegi évek képei is magukon viselik. Az emberi sziluettfigurák hangtalanul és örökérvényűen idézik fel Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. A kereszténység egyik régi vallási gyakorlata újul meg, miképpen a festő az alkotás részeként és idején személyes formában járta végig a passiót. Mindez egy sajátos, az egész képfelületet behálózó vékony ecsetvonások struktúrájába illeszkedik. A képi tagolás, a statikus és kimozdult figurák együttes jelenléte egybefogja Krisztus üdvösséghozó szenvedésének egyes mozzanatait és a passió legbensőbb, lelkileg átélt misztériumát. Az egyes állomások történeti és lelki dimenziói, valamint mindezeknek a nézőre gyakorolt hatása szuggesztív módon ötvöződnek e képekben kiegészítve Jeremiás próféta könyvéből vett egy-egy idézettel. A Keresztút-at követő festményeken sokáig megmarad a korábbi, sűrű ecsetvonásokkal kialakított struktúra, de egyre tagoltabb térbeli elemzések kerülnek előtérbe, s egyre meghatározóbbá válik az építészeti szemlélet. Az 1987 után festett képek már egyaránt vallanak az építészről és a festőművészről. Az épület és az emberi arányok, az antropomorf részletek az építészet végső értelmére utalnak - minden az emberre vonatkozik, minden - Heidegger szavaival élve - az ember "világban-való-létének", a valahol tartózkodásnak kifejezése. "A világban lenni nem térbeli reláció, hanem hogy az embernek köze van hozzá." Szuromi Imre legújabb képein mindez a különböző síkok, a többnézőpontúság egymásrahatása során kialakított vizuálisan összefüggő téri viszonyokban konkretizálódik Az épület most már az emberi lét filozofikus felfogásának tárgya. A művész egyéni festői útján keresztül az építészet, az ember és a természet együttesével vall rólunk, emberekről érzékenyen és hitelesen. Bodonyi Emőke "LAKNI AZT JELENTI MEGBÉKÜLNI, MEGMARADNI." "ÉPÍTENI TUALJDONKÉPPEN ANNYIT TESZ. MINT LAKNI.” "A LAKÁS AZ A MÓD, AHOGY AZ EMBEREK A FÖLDÖN VANNAK.” MARTIN HEIDEGGER Életrajzi adatok 1948-ban született Budapesten 1968-73. Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerez 1973-79. Zalaegerszegen él, építészként dolgozik 1979-től Szentendrén él, építészként, asztalos kisiparosként dolgozik, jelenleg szellemi szabadfoglalkozású 15 éves kora óta foglalkozik rendszeresen képzőművészettel 1989-től a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának tagja MŰTÁRGYJEGYZÉK Torony 1978. 80 x 60 cm, olaj, vászon Keresztút I - XIV. 1983 -85. 38 x 57 cm, olaj, rétegeltlemez Hazafelé a Paprikabíró utcába 1.1985. 38 x 45 cm, olaj, rétegeltlemez Hazafelé a Paprikabírő utcába II. 1985. 43 x 43 cm, olaj, farostlemez Karácsony ’85.1986. 53 x 43 cm, olaj, farostlemez Kálvária 1987. 44 x 66 cm, olaj, rétegeltlemez Templomépítő 1987. 75 x 75 cm, olaj, vászon "És ímé a templom kárpitja fölétől az aljáig kettéhasada" 1987. 66 x 66 cm, olaj, vászon "Spori" 1988. 22 x 15 cm, tempera, fa Törökvölgyi út 3.1988. 75 x 75 cm, olaj, vászon Halper-ház 1988. 79 x 79 cm, olaj, vászon Szepeskáptalan 1988-89. 89 x 84 cm, olaj, vászon Sánc köz 8.1989. 106 x 106 cm, olaj, vászon K. I. a templom téren 1989. 115 x 115 cm olaj, vászon Vértesszentkereszt ’90 1990. 78 x 115 cm, olaj, vászon "Lakni azt jelenti megbékülni, megmaradni."1990. 115x115 cm, olaj, vászon "Építeni tulajdonképpen annyit tesz, mint lakni." 1990. 115x115, olaj, vászon "A lakás az a mód, ahogy az emberek a földön vannak." 1990. 115x115 cm, olaj, vászon Szuromi Imre Szentendre 2000. Paprikabíró u. 11. T. 26-12-747
