Hann Ferenc (szerk.): Lois Viktor szobrászművész kiállítása. Szentendre Művésztelepi Galéria, 1987. szeptember (Szentendre, 1987)
Sokféle mosoly van: keserű, fanyar, vidám, tünékeny, kényszerű, kínos, sunyi, elképedt, önfeledt, rosszmájú, boldog, kéjes, kéjenc, kurta, furcsa stb... Lois Viktor “gépeinek” mosolyai — a kétségtelenül meglévő játékos jelleg mellett inkább kesernyések mint vidámak; fanyarok talán, s nem önfeledtek. Gépmosolyok (?). A MOSOLYMOSÓ ZENEKAR “hangszerei” (MOSÓHENGER-HEG EDÜ, CENTRIFUGA-GITÁR, HŐCSERÉLŐ-FURULYA) megkísérlik tisztára mosni a mosolyt, jelzők nélkülivé tisztítani, természetessé tenni. Ha erre valóban képesek lennének, talán nem lenne szükség az ÖNTARTÓSÍTÓ KABIN-ra, amibe visszavonul a művész (vagy a vele rokonszenvező humán gondolkodású ember), mosolytalanul bizakodva a túlélés lehetőségében. Lois szobrait a fogyasztói társadalom “hulladékaiból” építi meg. Antigépezeteiben a ready-made valamikori funkciója nemcsak megváltozik (mint Marcel Duchamp-nál), hanem mintegy inverzére fordul. A tárgyhalmazból összeálló új szerkezetet már nem a technikai civilizáció leleményei működtetik (ahogyan ez ősállapotukban volt), hanem a természeti erők (SZÉLGÉPEK), vagy az emberi kéz (MOSOL YMOSÓ ZENESZERSZÁMOK). Lois Viktor munkái nem hasonlíthatók a magyar (vagy európai) mobilszobrászat elegáns, steril, esztétizáló vonulataihoz (kinetikus szobrászat, a műszaki bravúrokkal operáló csillogó-villogó nikkel konstrukciók). Plebejus indulatokból születtek; éppenhogy tagadják az emberen olykor zsarnokian eluralkodó technikát. Különös szobrai nem ritkán megjelenésmódjukban is antropomorfak, formailag is megfelelve a művész közlési szándékának. Lois ugyanis a valamikor az ember által mechanikusan használt és a tárgyak reinkarnációja folytán új alakban életrekelt szerkezetekkel emberi magatartásformákat, élethelyzeteket mutat be (mondhatjuk úgy is: ábrázol). (INTEGETŐGÉP, TAPOSÓGÉP, TAPSOLÓGÉP, ETETŐGÉP, POFOZÓGÉP.) Művészete egyedisége, eredetisége, invenciózussága folytán társtalan. Opuszai talán csak Max Ernst “Celebesi elefánt”-jának társaságát kedvelnék igazán, ha az testet öltve lelépne az 1921-ben festett kanavászról. HANN FERENC Felelős kiadó: A Pest megyei Múzeumok igazgatója A kiállítást rendezte: dr. Hann Ferenc Fotók: Guba István Nyomda: TISZSZO GT POFOZÓ GÉP ŐNTARTÓSITÓ KABIN
