Almássy Mariann: Hincz Gyula festőművész kiállítása. Görög templom kiállítóterem, Vác (Vác, 1981)
Hincz Gyula helyét a magyar festészet történetében nehéz meghatározni: az európai képzőművészet különböző törekvéseire mindenkor élénken reagáló művész; ennek útjait és lehetőségeit azonban a maga egyéniségével itatta át kísérletezései során. Képeinek kompozícióján a tér analitikus elemzésével és értelmezésével foglalkozik. Gyakori nála a szimbolikus, áttételes megfogalmazás. A ritmikus, lendületes vonalvezetés jellegzetes expresszív erőt kölcsönöz műveinek, amelyet a színek — az absztrakció fokozásával — tovább erősítenek. Bauer Jenő írja róla: „Ecsetje mintha csak valami rejtett törvényű kozmikus pályán mozogna: a vonalak lendületének, fodrainak, kacskaringóinak és perdülő ritmusának egyik-másik képén mintha nem akarna, vagy nem is tudna végeszakadni; a mintegy transzban, révült megszállottságban dolgozó művész látszik itt vászonra rögzíteni a bensejét szétfeszítő, a belőle szerteáradó víziókat.“ A Görög templomban ennek a gazdag életműnek egy részébe tekinthet be a látogató. Elsősorban az utóbbi idők jellegzetes Hincz-alkotásai — jórészt festmények és néhány grafika — láthatók a kiállításon. A jövő év során várható annak az emlékmúzeumnak az átadása, ahol az életmű a maga teljességében kerül bemutatásra. A jelenlegi időszakos kiállítás ehhez nyújt előzetes betekintést. Almássy Mariann
