Molnárné Hajdú Margit: Vezető a Nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977)
A vonókéssél héjazták, faragták a szerszámnyelet. A következő tablón a házépítéshez használt eszközök tekinthetők meg. A vályogvető formába tették a vízzel, polyvával vagy szalmával kevert, lábbal jól kidolgozott földet. Ezt a simít óval simították le. A formázott nyers vályogot a napon szárították. Ha megszáradt, rakhatták a falat, mintha tégla lett volna. A tetőkészítés fontos eszköze a lécező. Ezzel mérte az ács, hogy milyen távol legyenek a lécek egymástól. (A zsúphoz fél méter távolságra szögelték a lécet.) A zsúpverő (szerhaverő fa) egyik oldala a verő oldal. A másikon a vaskampót mutatjuk, amellyel a tetőanyagba akasztják, amíg másik eszközzel dolgoznak. A fanyársat a ház első- és hátsó oromzatára tett, szalmából font csúcs átszúrására, odaerősítésére használták, a szalmabábú közepét nyársalták át vele. Ez a bábú a gerinc zsúpozásának megerősítésére is szolgált, de vészhárító jelvény is volt. A vasfűvel fűzték be a gyékényt, amellyel lekötötték a zsúpot vagy nádat. (A zsúp, a kézzel kicsépelt rozsszalma.) A talaj műveléséhez és a növényápolás alkalmával használták a következő eszközöket A járom az ökör, vagy tehénvontatású eke és szekér húzását tette lehetővé. Az igavonó állat nyakára tették. Farúddal, vasszeg (járomszeg) segítségével a húzandó kocsihoz vagy eketaligához erősítették. így húzta a szekeret, vagy munkagépet az ökör, 18 Járom
