Jakus Lajos: Cserhát-táj kiállítás. Vezető a Penci Falumúzeum Cserhát-táj állandó kiállításhoz (Penc, 1976)
Korai bronzkorszak (ie. 1900—1500) leleteiben Репс kör* nyéke nagyon gazdag'. Az űn. hatvani kultúra képviseli Piádon. Magashegy és Bangor két hatalmas földvára és hozzájuk tartozó települések, temetők, itteni több száz évi tartózkodásukat bizonyítja. Földműveléssel, állattenyésztéssel, vadászattal foglalkoztak. A fokozódó termelés egymás közötti torzsalkodáshoz vezetett, s védekezésül megerősített földvárakat alakítottak ki a környék arra alkalmas hegyeiből. Tárlószekrény (kockavitrin) a szoba közepén: Bronzkori sír mellékletei a rádi Magashegy alatti temetőből. 2. TARLÓSZEKRÉNY A középső bronzkor idején, az ún. füzesabonyi kultúra népe élt Pencen a Mocsolyák-dűlőben, az Alsópenci völgyben és temetőjük a Rumanyi pincesoron lehetett, ahonnan hamvasztásos temetkezés urnái kerültek napvilágra. A Vaskorban, az ie. VI. sz.-ban Репс területén megtelepszenek a szkíták. A Kárpát-medencében először itt élő lovas nomád nép ez. Edényeiket már korongon készítik. Pencen a Hosszúvölgyben kisebb vasolvasztójuk, a Felsőpenci utca helyén és a Вок-hegy oldalában telepük, valahol a közelben pedig temetőjük volt. Pencről származik az egyik legkiemelkedőbb leletük: a szkíta kard. Kelták (ie. 400—isz.-ig) a vaskor legelterjedtebb népcsoportja ezen a tájon. Temetőjük Csőváron, Kosdon és Pencen (a Вок-hegyen és Barinán) került elő. Fejlett földművelést, állattenyésztést, ipart űztek. Vasművességük kiemelkedő. Temetkezésük csontvázas vagy urnasíros. Ékszereik szépen megmunkáltak, fegyvereik vasból készültek, edényeik korongoltak. Szkíta kard markolata Репс 7 Bronzkori lándzsaöntő minta Rád, Bangorhegy
