Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DARKÓ JENŐ: Hungaro-byzantino-valachica. Adalékok a XIII. századi magyar-bizánci kapcsolatokhoz, különös tekintettel a bizánci kapcsolatokra a románok, balkáni és erdélyi migrációjára
a megtelepedett népek szemében az állataikat legeltető pásztor, akinek nincs állandó szálláshelye, megbízhatatlannak számít. Miként Anna Komnéne egy helyen említi, a köznyelv őket nomádoknak tartja. 86 Anna Komnéne (I. 169:18-28) édesapja, Alexios Komnenos császár 1083. évi hadjárata kapcsán Trikala-Larissa vonalon említ egy , Ezeva > nevű vlach falut, amit a későbbi püspükségi székhelylyel, a mai Nezero (NeÇepoç) városkával kell azonosítani. 87 Az Alexias egy másik helyén (II. 7:30-8:14) a besenyő-háború végén, 1091-ben említi a bulgáriai (feltehetően a Marica-völgybeli) vlachoknak a bizánci hadseregbe történő besorozását. 88 Anna Komnéne forrása Alexios Komnenos császár 1105. évi rendelete (rpa^áxa) a caesar-i címet viselő Nikephoros Melissenoszhoz, hogy a bolgárok és a vlachok körében újoncozást végezzen. 89 Ugyanebben a műben, egy másik helyen (II. 61:10-63:1) történik említés a Balkán-hegység vlachjairól, akik 1095-ben a kunokat átvezették a hegyszorosokon, és akiknek egy főembere, egy bizonyos Pudilos maga jelenti Alexios császárnak, hogy átkeltek a Dunán. 90 1105 táján keletkezett egy pátriárkái oklevél, amelyet egy XII. század végi athoszi monostori feljegyzésből ismerünk, ebből a forrásunkból kiderül, hogy 1100 táján egy kb 100 családból (cäturi) álló vlach pásztorközösség költözött a Szent Hegy területére. Asszonyaik és leányaik férfiruhába öltözve, igazi pásztorként legeltették a nyájaikat a vlach férfiakkal együtt. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy ezeket a katunokat nyájaikkal együtt 1104-ben kiűzték Athoszról. 91 A Komnenoszok idején élt Theodoros Prodromos költeményeiből világosan kiderül, hogy a XII. század közepén a fővárosban, Konstantinápolyban a vlach sajt közkedvelt eledel volt. A szegényebbek Bizáncban a vlach asszonyok szőtteseit viselték. Az előbb említett vlach sajtot a raguzai oklevelek is ismerik „caesus vlachicus" néven. Ez a sajtfajta a középkori Raguzában, darabonként meghatározott törvényes súlyhelyre először Tomaschek hívta fel a figyelmet: Zur Kunde der Haemus-Halbinsel. In. Sitzungsberichte der Wiener Akademie der Wissenschaften XCIX. (1881) p. 58. sqq. - vö.: JORGA, N, Histoire II. p. 414. - GÁLDI László.- MAKKAI László, A románok története, p. 34. - újabban: DJUVARA, N., Sur un passage controversé de Kékaumenos In: Revue Roumaine d'Histoire 1991. p. 25. 86 Anna Komnéne (VIII,3:I) jegyzi fel, hogy a köznyelv „mindenkit, aki nomád életmódot folytat, vlachnak nevez? (Kai ÓTtoooi TÓV vouáoa ßiov '£Ä.OVTO /BÀaxouç fj KOivfj KaXsiv oiôe ôiaXeKTOç/) - JORGA, N, Histoire III. p. 78 87 GYÓNI Mátyás, Paristrioni 90. - Uő.: Egy vlach falu neve Anna Komnéne Alexiasában. In: EphK (71) 1948. 29. 88 GYÓNI Mátyás, Paristrioni 39. 91. 89 DÖLGER, Fr., Regesten II. p. 40. no. 1158. - GYÓNI M., Pásztorkodás 342. 90 TAMÁS Lajos, Rómaiak 1935. p. 9. - GYÓNI Mátyás, Paristrioni 91. 91 DÖLGER, Fr., Regesten II. p. 49. no. 1226. - GYÓNI Mátyás, Pásztorkodás 343. 344. - Uő., les vlaques du mont Athos au début du Xlle siècle. In. Etudes Roumains et Slaves. 1948. p. 34, 36, 37.
