Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - BAGI GÁBOR: Bevándorlók Szolnokon a XIX. század első felében, s szerepük a mezőváros életében

radt helyben, és hogy 1710-től mennyien jöttek vissza a törzsökös lakosok közül. A problémát csak bonyolítja, hogy a Rákóczi szabadságharc története a lakosság kollektív emlékezetéből teljesen hiányzik, és a jelek szerint korábban sem volt meg. Eszerint tehát túl sokan azért nem lehettek, vagy pedig rendkívül gyorsan keveredtek az ezután érkező jövevényekkel.

2 Szolnok 1711 utáni népessége ugyan másfél évszázadon át egységesen római katolikus volt, ám ennek ellenére nemcsak jogilag, társadalmilag, és etnikailag oszlott meg, hanem még az újratelepülésben játszott szerep alapján is. A Várban évtizedekig német katonák állomásoztak, akik idővel családot alapítottak itt. Utódaik a helyőrség felszámolása után is itt maradtak, és döntően az iparosok, kisebb részben a földművesek közé illeszkedtek be. Elgondolkodtató, hogy Karl Gottlieb von Windisch 1780 táján Szolnok lakosai között magyarokat, németeket és szlovákokat adott meg.

3 Közülük azonban inkább csak a németekről emlékeznek meg a forrásokban. Noha utódaik fokozatosan magyarosodtak, a Vártemplomban állandóan német nyelvű istentiszteleteket tartottak, amihez még 1825-ben is ragaszkodtak. A német nyelv színvonalas iskolai oktatását pedig még a reformkorban is komolyan igényelték.

4 A Váron kívül a Katonavárost a nem hivatásos magyar katonák és családtagjaik lakták. 1728-ban 1 kapitányt, 2 hadnagyot, 25 lovast, 27 gyalogos hajdút, valamint néhány egyéb személyt írtak itt össze. Benedek Gyula többek esetében feltételezte, hogy már 1706-ban is itt laktak, összességében azonban eredetük pillanatnyilag nem meghatározható. A Külsőváros (Parasztváros) a hagyományosan feudális mezővárosi rész volt. Ennek döntően magyar népessége létszámát tekintve már 1711-ben az 1706-os események előtti szinten volt, ami több mint elgondolkodtató. Az ismert adatok szerint bevándorlók ide 1730-ig főképp Nógrád és Heves vármegyékből, illetve a Jászságból érkeztek. Feltehetően szlovákokkal is leginkább ebben a város részben számolhatunk.

5 A XVIII. század második felében a Vár és a Katonaváros lakóinak kiváltságait megszüntették. Szolnok kialakuló városrészeinek nevei ugyan még ezt követően is őrizték az eltérő történeti múlt emlékeit, sőt 1845-ig még a katonai kiváltságok visszaállítására is történtek kísérletek, az egységesülés mindazonáltal jelentősen előrehaladt. 1850 táján a statisztikai és honismertető irodalom Szolnokot már döntően magyar lakosságú, erőteljesen fejlődő településként jellemezte.

6 2 BENEDEK Gyula, 1974.; BAGI Gábor, é.n. 121-136. 3 BOHONY Nándor, 1978. 84. 4 SOMOGYI Ignác, é.n. 46. pag. 5 BENEDEK Gyula, 1974. 148-153. 6 PALUGYAY Imre, 1854. 359-365.