Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - BAGI GÁBOR: Bevándorlók Szolnokon a XIX. század első felében, s szerepük a mezőváros életében

BAGI GÁBOR BEVÁNDORLÓK SZOLNOKON A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN, ÉS SZEREPÜK A VÁROS ÉLETÉBEN Szolnok város törzsökös népességének története nem túlságosan régre, a török alóli felszabadulás, illetve az 1710 utáni újratelepedés időszakáig nyúlik vissza. Ez még alföldi mércével mérve sem távoli korszakot jelöl, aminek okai a település sajátos történeti múltjában keresendők. Noha Szolnok a XV. század elején még mezőváros és megyei székhely volt, a török hódoltság a népesség összetételét alapvetően átalakította. A szandzsákszékhelyhez hasonlóan ide is nagyszámú balkáni mohamedán népesség telepedett be, akikkel szemben a magyarok már a tizenötéves háború korára kisebbségbe szorultak. Még inkább felerősödött ez a folyamat a következő évszázadban. A város 1685-ös visszafoglalásakor a délszláv lakosság elmenekült, és ezt követően a népességet katolikus német és magyar katonák, illetve családtagjaik alkották, a kisszámú helyben maradt mellett. A Rákóczi szabadságharc nem kedvezett a város fejlődésének. Amikor 1703. szeptember 21-én a kuruc ezredek bevették Szolnokot, nemcsak az azt védő német-magyar katonákat, hanem jórészt még azok családtagjait, a nőket és gyermekeket is legyilkolták. A kurucokkal ugyan új, zömmel protestáns lakosok is érkeztek a városba, ám amikor 1706. szeptember 1-én Rabutin tábornagy közeledtére Károlyi Sándor a várat és a várost felégette, a népesség jórészt elfutott. Ettől kezdve 1707. január közepéig császári őrség állomásozott Szolnokon. Ekkor azonban Rabutin a csapatait kivonta, az újjáépített várat pedig felrobbantotta. Az egykorú leírások szerint Szolnok három évig teljesen pusztán állt, amit azonban újabban többen is vitatnak. 1710-ben Rákóczi az előretörő császáriak megállítására várat újra felépíttette, ám az még ez év október 17-én, alig kétnapi ostrom után elesett. Szolnok tömeges újranépesedése a régebbi szakirodalom szerint csak ekkor kezdődött meg ismét.

1 A város fejlődése szempontjából meghatározó volt annak rendkívül kedvező közlekedésföldrajzi helyzete. A tiszai átkelőhely, és az 1562-től szinte folyamatosan létező Tisza-híd fontossága megakadályozta, hogy a környező pusztásodó középkori mezővárosok (Fegyvernek, Tiszavarsány) sorsára jusson. A meglévő adatok alapján nehéz megmondani, hogy 1706 után mekkora népesség ma1 ÁGOSTON Gábor, 1989. 221-296.; FÖLDVÁRY László, 1898. 345-348.