Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZABÓ LÁSZLÓ: Árucsere a Közép-Tisza vidékén a XIX-XX. századforduló idején

SZABÓ LÁSZLÓ r ÁRUCSERE A KÖZÉP-TISZA VIDÉKÉN A XIX-XX. SZÁZADFORDULÓ IDEJÉN BEVEZETŐ GONDOLATOK A vásárnak, piacnak, mint az árucsere egyik meghatározó és alapvető intézményének a legutóbbi időkig meghatározó szerepe volt az európai és ezen belül a magyar gazdasági, kulturális és társadalmi életben. Jóllehet a század második felében, a létező szocializmus korszakában, mint „feudális és kapitalista csökevényt" a hivatalos politika minden vonatkozásában korlátozni igyekezett, a magántulajdon szerepének visszaszorítása eleve csökkentette szerepüket a hétköznapi életben, úgy véljük, hogy a mögöttünk maradt XX. században végig jelentős intézmény maradt. Ahogyan számos továbbélő, ma is meglévő népszokás, sokakat megmozgató társadalmi alkalom (lakodalom, búcsú, keresztelő, ballagás, intézmények, kiemelkedő személyek kerek évfordulói, állami ünnepek) korábbi gazdag tartalmából veszített, komplexitása, sokrétűsége összezsugorodott vagy éppen egy-egy funkció felerősödésével átláthatóbbá, mintegy erőteljesebbé vált, ugyanígy a vásár, mint élő és működő társadalmi intézmény jelentős átalakuláson ment át. Az a gazdagság, sokrétűség, melyet a kulturális javak (s nemcsak az árú) cseréje terén betöltött - s amit hazai irodalmunkban Dankó Imre sokszor hangsúlyozott -, a század végén már valóban hiába keressük.

1 Ne felejtsük azonban, hogy ha a vásár egyre inkább alapfunkciójára, az anyagi javak cseréjére egyszerűsödik is, a hozzákapcsolódó, de róla mindinkább leváló igények, élettevékenységek, cselekmények más társadalmi intézményekhez kötődően tovább élnek, s azokat, amelyekhez újonnan kötődnek, ugyanakkor gazdagítják. Csak, mint jövőbeni érdekes vizsgálati témára utalok - lévén, hogy ennek ecsetelésére itt nincs módom -, a plázákra, szupermarketekre, melyek századunkban egyre inkább az árucsere jellemző intézményeivé válnak, nem átveszik-e a vásárok egyéb funkcióit is: a szórakoztatást, evés-ivást, látványosságok megteremtését, s nem használják-e fel a haszonszerzés, a jobb üzletmenet érdekében? Avagy van-e lényegi különbség lacikonyha, pálinka- és borkimérés vagy a plázákba telepített éttermek, büfék, Coca-Cola bárok, ilyen-olyan pékségek között? A cigányzenét felváltja ugyanitt az 1 DANKÓ Imre, 1987. 1985.a, 1985b, 1992a, 1992b, 1996.