Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - NOVÁKNÉ PLESOVSZKI ZSUZSANNA: Kulturális elemek átvétele és szellemi kölcsönhatások a mezőberényi szlovák evangélikusság életében a XVIII-XIX. században

A kakas más összefüggésben is megjelenik a szlovák hagyományvilágban. Érdekességként említhető meg, hogy Albertin (ma Albertirsa) a tót lakosság nagyarányú szőlőtelepítést folytatott a futóhomok megkötése érdekében is a XIX. század elején. A helységtől délre, a Dánszentmiklósra vezető út nyugati részén került sor a Kakasok nevű szőlőskert telepítésére. A hagyomány szerint azért kapta ezt a nevet, mert a szőlő után - mint szorgalmiföld, nem tartozott a jobbágy telki földek közé, ingyen juthatott hozzá a földesúr jóvoltából jobbágy és zsellér egyaránt -, külön dézsmát kellett fizetni, ezen felül egy kakast is kellett adni a földesúrnak ajándékba.

6 A kakasütés az erdélyi szláv népek mindegyikénél megtalálható valamilyen formában, de ezt sokszor tavaszi vagy aratási ünnepeken tartották. A felvidéki szlovákok az erdélyi szokásokkal egy időben Mihály és Gallus (Gál) napján tartották. Erre utal Szilágyi Ödön az evangélikus iskola történetéről szóló munkájában, de korábban Csaplovics. János is.

7 A XIX. századi történeti források tanítói „hiványai" (meghívó levelei) említik a tanítói javadalmak között („Szent Gál kakasa"). Ettől függően szeptember végén és október közepén is adományozták a helyi népiskolák tanítóinak a kakast. Ezzel kapcsolatban a helyi szlovákok már csak azt tudják, hogy azért nem tyúkot adtak, mert a kakas nagyobb testű állat. A kakas kivégzés mulatságos népszokása tehát, nem maradt fenn az iskolában a XX. századra. Kiterjedt európai párhuzamaira bőven találhatunk utalásokat Ujváry Zoltán kutatásaiban.

8 A kultúrák, nyelvek egymás mellett élésében jelentős szerepet játszott a migráció és a külső kapcsolatok, amelyek egyre gyérülőbb kapcsolatot jelentettek az eredeti kibocsátó származási hellyel. A családi kapcsolatokat a helyi lelkészek, tanítók baráti személyes kapcsolatai és az egyházmegye hivatalos kapcsolatai váltották fel. Az egyházi, iskolai népi szokások gyarapodásában nagy szerepe volt az egyre gyorsabb elmagyarosodásnak, s ebben az 1802-1831 között Mezőberényben működő evangélikus esperességi gimnáziumnak, ahová a Tiszántúlról érkezett különböző nemzetiségű diákok a közös magyar nyelvet használták, s az intézmény a kezdeti magyar közvetítő nyelvként való használata helyett 1822-től elsőként alkalmazza oktatási nyelvként a magyart. Ezzel is csökkent a szlovák nyelv kultúra-megtartó ereje, az iskola is elveszítette eredeti alapítási szándékát. Ennek oka az volt, hogy Mezőberényben a tanulók a nemzetiségek miatt a szlovák és a német nyelvet egyaránt jól megtanulhatták. 6 NÓVÁK László, 1997. 74. 7 NOVÁKNÉ PLESOVSZKI Zsuzsanna, 2004. 8 UJVÁRY Zoltán, 1961. ; UJVÁRY Zoltán, 2007. 499-500.