Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - VÁLYI KATALIN: A távolsági kereskedelem újabb emléke Szerről

zá alföldi) településről, Békésről ill. Túrkeve-Móricról. Valamennyi plomba közös vonása azonban, hogy török uralom alatt lévő lelőhelyeken kerültek elő, és Angliából származó textil, ill. elsősorban posztó-bálák zárjegyei voltak.

1 A bála- vagy kelme-plombák használata igen széles körben elterjedt szokás volt Európa szerte a XIII. századtól a XIX. századig. Rendeltetésük az áru származási helyének és/vagy minőségének a garantálása volt. A kelme, vagy posztóplombák általában két korongból álltak, melyeket keskeny sáv kötött össze. Az anyag két oldalára mintegy „rácsiptették" a két korongot, majd az éremveréshez hasonló módon, szorosan összepréselték őket. A zárjegyek felhasználási módjáról, illetve pontos szerkezetükről - értelemszerűen - a fel nem használt darabok segítségével nyerhetünk pontosabb képet. Egy rotterdami XVI-XVII. századi, felhasználatlan ólom-plombán figyelhetjük meg az áruvédjegyek tipikus szerkezetét. Az egyik tagon, a felső korongon középen egy tüske látható, ami az alsó korong közepén kialakított, megfelelő méretű lyukba mélyedt, majd a túloldalon kinyomódott a préselés hatására, kitöltve a hiátust. Közben egyúttal a felső korong felületébe belenyomódott az azonosításra szánt pecsét ábrája. De léteztek más szerkezetű áruvédjegyek is. A bála-plombák rendszerint csak egy szimpla korongból álltak, melynek az előlapja általában egy város címerét ábrázolta, a hátlapján pedig adatokat rögzítettek, pl. az áru hossza, szélessége, súlya, stb. A szeri plomba előlapján egy egyenesen álló, kerek talpú vagy doborpajzs látható: a hasított (azaz kettéosztott) pajzs első - vagyis heraldikai jobb oldali - mezejében széttárt szárnyú, félbevágott sas látható, a második mezőben pedig öt jobbharánt vágás. Felirata nincs, a címer körül kis levéldíszek figyelhetők meg, a pecsét szélén pedig kettős gyöngysor fut körbe (1. kép). Ez a címer nem más, mint Nürnberg városának a kisebbik címere, amit 1240 óta ismerünk. A város közvetlen vonzáskörzetében (de nem magában a városban) gyártott áruk védjegyein a XVI. század óta használatos. Ugyancsak Huszár Lajos kutatásainak köszönhetően vált ismertté 1972-ben egy a Diósgyőri vár feltárásából származó, a mieinkkel mindenben megegyező ólomplomba, melynek az előlapján Nürnberg város címere, a másik lapon pedig a város nevét jelentő N betű látható. A posztócsomagot záró vagy hitelesítő diósgyőri plomba korát Huszár Lajos a XVII. század második évtizedében határozta meg.

2 1 Lajos HUSZÁR: Merchant's seals of the 16th and 17th centuries. Folia Arch. XIII (1961) 187-194. Pl. XXXI-XXXII. 2 HUSZÁR Lajos: Ólomplomba a diósgyőri várból. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11 (1972) 43-46. A leletre Székely György hívta fel a figyelmemet, akinek a segítségét ezúton is köszönöm.