Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - LOVAS KISS ANTAL: Két telepített falu a Kis-Sárréten (katolikusok a reformátusok között)
A falutelepítő program első elemeként, körültekintő előkészítő munka után jött létre Újiráz 1912-ben. 2 Az ide telepített száz család Békés megyéből, Csanádapácáról, Újkígyósról, Endrődről, Medgyesbodzásról, Gernáról és Békéscsabáról érkezett. Földnélküli, a káptalani birtokon bérmunkásként dolgozó, főként római katolikus vallású emberek voltak. Többségében magyarok, de volt közöttük 16 békés megyei tót család is. Kiválasztásuknál fő szempontként szerepelt a „megbízhatóság" és a „szorgalom". A káptalan minden családnak 4,5 kat. hold földet biztosított. Mindenki 500 négyszögöl beltelket, 300 négyszögöl szőlőkertet, 1 hold legelőt és 3 hold szántóföldet kapott. Holdanként 750 koronát kellett fizetniük 50 év alatt 5% törlesztési kamattal. A telepítés több nyereséggel járt. Egyrészt a káptalan így gondoskodott arról, hogy a birtokaihoz tartozó túlnépesedett falvak kirajzása ne Amerika irányába történjen. 3 Másrészt a falutelepítési program fejlesztette a régiót, munkát biztosított az itt letelepült embereknek, egy átgondolt térségfejlesztési koncepció első lépcsője volt. 4 A káptalan azonban nem egyszerűen munkáskézről kívánt gondoskodni bihari birtokain. Legalább ilyen fontos szempont volt, hogy a térségben Újiráz biztosítani tudta a katolikus jelenlétet. A református felekezeti tömbben összesen 448 fő (Kornádi 278 fő, Okány 112 fő, és Zsadány 58 fő) 5 katolikus hívő vallásgyakorlása oldódott meg így. A térség fejlesztése azért vált indokolttá és szükségessé, mert Magyarországon a XIX. század második felétől az első világháborúig terjedő időszakban a gazdaság minden ágában korábban ismeretlen mértékű prosperálás volt tapasztalható. A fellendülés folyamata a századfordulóra teljesedett ki. Különösen nagy jelentősége volt Nagyvárad fejlődésének, amely Bihar vármegye kereskedelmi, ipari, igazgatási központja, a térség centruma volt. A kiegyezést követő konjunktúra során a megyeszékhely felől kiépített sugarasan szétágazó 2 Újiráz elődjéről, a népes Iráz faluról, amely 1412 körül a Maróthiak tulajdonában volt, már az 1333-37. évi pápai tizedjegyzékben említést tesznek. Ezt követően 1470-ban a váradi káptalannak is van részbirtoka belőle. 1483-ban Iráz vámhely volt, melynek tulajdonjogáért a Csáky és a Benedek családok perlekedtek. Az 1552-es megyei összeírásból kiderül, hogy ebben a perben a Csákyak nyertek. Az összeírásban a Csákyak birtokában 3P/2, míg a váradi káptalan birtokában 7 adózó porta van feltüntetve. Ezt követően egészen 1732-ig nincs adatunk Irázról. Az 1732-es megyei összeírásban már csak pusztának van feltüntetve. 1829-ben a csökmői jegyző jelentésében Csökmőhöz tartozó pusztáról van említés, melyet a törökök pusztított el, és lakosság elhagyta. 3 DÉNES Zoltán 2001. 4 Újiráz alapító okirat.-Újiráz plébániai levéltár 5 Népszámlálás 1900.