Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - TELENKÓ BAZIL MIHÁLY: A felekezeti örökség hagyományozódása. Szempontok a magyarországi görög katolikusságot érintő XX. századi migrációs hatások vizsgálatához

hozott kárpótlási törvények hoztak.

14 Több településen a visszaigényelt épületek teremtették meg az alapját az egyházi tanintézetek újraindításának, szociális intézmények létrehozásának, vagy esetlegesen az igények függvényében új szakrális közösségi terek kialakításnak. A másik ilyen jelentős változást a szabad vallásgyakorlás fizikális tereinek bővítése, az új egyházközségek megalapításának lehetősége jelentette. A fentebb már hangsúlyozott migráció következtében jelentős, vallásosságát továbbra is gyakorolni kívánó népesség került - főként - Északkelet Magyarország megyeszékhelyeire (Miskolcra, Nyíregyházára, s a legnagyobb számban Debrecenbe. A 90-es évektől kezdődően dinamikusan nő ezen városokban a szervezőlelkészségek száma. Annak ellenére, hogy a települések centrumában a korábban épült templomok mellett találjuk azokat a parókiákat, ahol a parókusok több káplánnal dolgoznak együtt, a városok különböző részein új egyházközségek alakultak Miskolc-Avas, Nyíregyháza-Kertváros, Nyíregyháza-Józsaváros, Debrecen-Csapókert. A görög katolikus egyházi rítusvilág vallásgyakorlati formájának hiányát fedezhetjük fel azokban a törekvésekben, amelyek az úgynevezett szórványterületeken

15 a szerveződő parókiák létrehozásakor motivációt jelentettek. Korábban a két nagy egyházköz-igazgatási egységen kívüli területen az úgynevezett „egyetemvárosokban" volt már szakrális központjuk - parókiális helyek voltak a Budapest Rózsák Tere (1905), Szeged (1921), Dél-Budai Szórványlelkészség (1969), Pécs (1972) - az 1990-es években viszont az ország számos városában indult el a közösségek igény szerinti szervezése - Szolnok (1989), Győr (1992), Esztergom (2000), Veszprém, Vác, Gödöllő. Ezekben a városokban a „szórvány" különböző területein találkozunk új közösségek szimbolikus vagy valóságos szakrális térfoglalásával. A technikai fejlettség következtében a városok integratív szerepe megnőtt. Sok esetben - mint arról a felsorolt helyek is tanúskodnak - a migráció iránya nemcsak az északkelet magyarországi régió kibocsátó településeinek közvetlen környeze14 De ez számos egyházközség esetében későinek bizonyult. 15 A magyarországi görög katolikus egyház közigazgatása tulajdonképpen három nagy egységet alkot: a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye, a Miskolci Apostoli Kormányzóság, és a szórványban lévő parókiák. Ezen harmadik forma gyakorlatilag nem képez külön egyházközigazgatási egységet, mégis az ahhoz tartozó parókiákat a „periférikusabb" földrajzi helyzetüknél fogva, s ebből kifolyólag adottságaik hasonlósága miatt célszerű együtt kezelni. Jelenleg a Hajdúdorogi Egyházmegye azon parókiáit sorolhatjuk ide, amelyek az ország különböző területein elszórtan találhatók, a korábban egyetemvárosi parókiákhoz (pl. Pécs, Szeged, Makó, Győr, Buda ...) csatlakoztathatók azon egyházközségek, amelyek Északkelet Magyarország három nagy megyéjétől távolabb helyezkednek el, és egyházközigazgatásilag a Budapesti esperesség alá tartoznak.