Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vasárnap, jelesnap?
Év Tinó Tehén Bika Ökör Göbölökör Fias tehén Üsző Borjú Koca Csőd Paripa herélt Csikó Fias ló Összesen 1844 298 113 2 179 6 8 132 20 42 4 51 33 6 894 1845 299 136 3 112 36 38 155 16 53 6 43 68 2 967 1846 306 198 4 196 26 33 169 11 72 15 55 58 1143 1847 841 163 8 165 4 40 260 6 49 18 49 58 5 1666 1848 331 177 6 147 3 29 176 25 56 6 49 57 1 1063 1849 307 143 16 149 1 29 171 6 34 50 74 2 982 1850 322 180 3 113 1 46 169 11 56 2 48 91 4 1046 Ossz 2704 1110 42 1061 77 223 1232 95 362 51 345 439 20 7761 Vásárra vitt állatok Kunszentmiklóson 1844 — 1850 Mindkét táblázat mutatja, hogy a legkisebb forgalmat az apaállatokból és a fias lóból valamint a borjas vagy hasas tehénből bonyolították. Visszautalok az említett kisújszállási peres ügyre, amelyben a tanú az eset után több mint húsz évvel is számon tartotta, hogy a Jeges Péterné tehenét a túri (Mezőtúr) nyári vásárban adták el. A legtöbb házasságba az új asszony egy, vagy két tehenet vitt hozományul. A hozomány a feleség külön vagyona volt, s csak különleges ok miatt adta el. A hímivarú marhák közül fogyasztásra ez időben a tinót vagy az ökröt, illetve a göböl (hízott) ökröt vágták. Az ökrök igavonásra is alkalmasabbak voltak a bikáknál. Most azonban nem az állatforgalom összetételének elemzése a célom. Táblázatommal azt szerettem volna érzékeltetni, milyen mennyiségű készpénzhez juthattak állataik eladásából a vásárokon egy-egy kiskunsági település állattartói. Érthető, ha a várható készpénzbevétel a család gazdálkodásában különlegesen várt nappá emelte a vásárt. A vásár ugyanakkor nem csak a családi kassza feltöltésére adott lehetőséget, hanem természetes helye és alkalma volt a családi bevásárlásoknak. A vásárnak kiemelt és hangsúlyos szerepe volt, pl. a házasságkötés előtti nagy bevásárlásban, egy-egy szerencseváró 30 leány kiházasításához szükséges ruhaneműk beszerzésében. A már említett Horváth Antal gazdasági naplója bizonyítja, hogy a cselédek szegődött ruháinak beszerzésére szintén a nevezetes vásárok szolgáltak. A vásár azoknak a módos redemptus vagy redemptusnemes családoknak a háztartásában is kiemelt beszerzési forrás volt, akiknek egyéb besszerzési lehetőségeik is voltak. Az árvaszámadások sokasága árulkodik a vásárban történt költekezésekről. Debreceni András túrkevei nótárius Regina nevű leánya négyévesen maradt árva, apjától tekintélyes vagyont: földet, szőlőt és készpénzt örökölt. 31 Reginát 1843-ban 12 éves korában Kassára vitték tanulni, ahol két évig egy német háznál lakott, hogy megtanulja a német nyelvet. Kassáról Eperjesre ment további fél 30 A fogalom magyarázatát lásd: BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2006. 31 SZML Túrkeve lt.Rsz.1644.
