Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DÉNES ZOLTÁN: Európa gyökerei
ló. Milyen véges kiválóság, tökéletesség vagy eszme válthat ki feltétlen tiszteletet belölünk? Sokakban felvetődhet a kérdés, ha mindez így van, akkor mi marad még kultúránkban a kereszténység számára? A kérdés bizonyos értelemben jogos. A kereszténység tulajdonképpen egy felszólítással járult hozzá kultúránk arculatának alakításához. Azzal a felhívással, hogy az embernek mindig többet kell tennie annál, amit éppen tett és tesz. Mindenekelőtt azonban a kereszténység volt a közvetítő, neki köszönhetjük a felsorolt három tradíció átadását és egybekovácsolódását. A zsidó hit olyan nép hite volt, amelyet Isten kiválasztott magának, hogy benne nyerjen áldást az összes többi nép. Izrael azonban nem tekintette kiválasztását missziós küldetésnek, a zsidó önértelmezés szerint Izrael Isten jele a világban, de nem aktív hirdetője. A keresztényekkel kezdődik a misszió, akik Isten Fia mellé állva, Isten új népeként azonosítják magukat. A kereszténység lényege szerint misszionáló hit, Krisztus valamennyi tanítványának apostoli küldetése van. „Menjetek el az egész világra!" Bár a keresztények mindinkább megfeledkeznek apostoli küldetésükről, mégis ez a küldetés formálta ki véglegesen Európa arculatát, azzal, hogy valóban továbbadta a görög, római és zsidó örökséget az egész világnak. A kereszténységnek köszönhető, hogy a görög és római gondolkodás nem merőben történelmi emlék, mint például az egyiptomiak vagy perzsák kultúrája. A kereszténység nem csak idézte a görög és római szövegeket, hanem magáévá is tette és továbbfejlesztette a bennük lévő fogalmakat és gondolkodási formákat. Gyakran emlegetett vád, hogy a kereszténység lényegét árulta el, amikor hagyta hellenizálódni teológiáját, s egyházfelfogásában a római jog útjára lépett. Az is igaz, ha nem veszi át a görögség kritikus gondolkodását és fogalmi készletét, s a római jog struktúráját, hogy nyomódhattak volna bele európai kultúránk legfinomabb szálaiba az elemzett értékek. De valóban keresztény kultúrában élünk?
