Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés

cia „egységes" bevándorló kultúra igen hamar politikai éllel színesebbé vált. Egyrészt a berberek, akik már az 1980-as évektől igen politizált etnikumként - sőt transznacionalista kultúraként - jelentkeztek követelve jogaikat, mint francia állampolgárok.

12 Ez az „arab" egység - a muszlim vallás és a fejkendő viselete a leglátványosabb szimbóluma - szinte elsöprő ma Franciaországban, hasonlóan a török egységhez Németországban. Itt is van azonban eltérés. Az algériai zsidó közösség, akik Algériából települnek át Franciaországban, mint francia állampolgárok, kulturálisan inkább az észak-afrikai kontinens arab-muszlim kultúrában szocializálódtak. Ok is „hazajöttek" Franciaországba az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején, mint a valamikori francia gyarmat lakói. Annak ellenére, hogy franciául beszéltek, tudtak arabul és héberül, annak ellenére, hogy francia iskolát végeztek, kultúrájuk algériai arab volt, vallásuk pedig egyértelműen zsidóvá tette őket.

13 De az „új" posztkolonialista Franciaországban az 1990-es években a munkanélküliség elérte a 13 százalékot, és - mint azt többen hangsúlyozták - a republikánus multikulturális modell véglegesen csődöt mondott.

14 Hangsúlyozni kell tehát azt a tényt, hogy a migráció és az elvándorlás nem a modernizmus és nem az ipari kapitalizmus terméke jóllehet a munkaerő vándorlását felgyorsította, és a migránsok számát megsokszorozta. Majd' egész Európában ismert volt az a tény, hogy a szezonális munkások állandó cirkulációja nem a paraszti társadalomból való kitörést, hanem éppen a paraszti társadalom túlélését jelentette. A férfimunkaerő, kisebb részben a női ideiglenes eltávozása a háztartási szükségletek kielégítését szolgálta, valamint lehetőséget adott a tanulásra, tapasztalatszerzésre is. A paraszti gazdaságból a férfiak többsége nem azért ment el más vidékekre dolgozni, hogy új munkahellyel új képesítést, és ezáltal új foglalkozást találjanak maguknak, hanem azért, hogy pozíciójukat megerősítsék a már meglévő foglalkozásukban.

15 Természetesen más volt a helyzet azokban a falvakban, ahol a helyi gazdaságban egyszerűen nem volt elengedő megélhetés, és a nők is munkaerő-felesleget jelentettek. Ezért egyes vidékeken kialakult gyakorlat volt az, hogy a fiatal nők városi cselédnek, szolgának stb. helyezkedtek el. Ez a női migráció sokban replikálta a férfiak által ismert folyamatot: a család szükségleteit biztosította a nő által hazahozott pénz. Ugyanakkor a falusi nők a városi szolgálat ideje alatt elsajátítottak egy sor olyan divatos dolgot - étkezés, ruházat, háztartás, nyelvi formulák stb - ami az otthoni hagyományokban lassan felszívódtak, és ezáltal is gazdagították azt. 12 Silverstein, 2004. 13 Bahloul, 1999: 241. 14 A multikulturalizmus kritikát adja Jean-Loup Amselle, akinek könyve már 1996-ban megjelent Franciaországban, de csak hét évvel később lett angolra fordítva, lásd Amselle, 2003. 15 Habakkuk, 1955: 7.