Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - GECSE ANNABELLA: A migráció XX. századi változatai és következményei egy gömöri falu életében

tartom kizártnak, hogy az elköltözés egyfajta versengés eszközévé vált. {,yAki innen elment, az mind vitte magával Baraca zsírját...") Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a közösséget ért „ütések" sorozatának következményeit könnyebb volt a közösség mindezek ellenére működő kontrolljának hatókörén kívül elviselni. Előfordulhat, hogy - a közösség szempontjából - a „most telt be a pohár" esetével állunk szemben. A más nemzetiségű idegenek megjelenését a pusztákon Baraca különösebb megrázkódtatás nélkül élte túl. Kényszerként élte meg a szövetkezet létrehozását, ám a kisebb közösségek túlélési stratégiáját „bevetve" ezt a lépést nem csupán kiheverte, hanem a maga hasznára is tudta fordítani. Egy negyedszázad elteltével azonban olyan beavatkozással találta magát szembe (állami gazdasággá alakították a szövetkezetet, közigazgatásilag Fügéhez csatolták), amit már nem tudott életének rendjébe illeszteni, amitől lényegében szétesett. A súlyos külső beavatkozásokig - amint azt már említettem is - a falunak, mint közösségnek igen pozitív, éppen a migrációs tapasztalatokkal kívülről is megerősített, igazolt önértékelése volt. Földrajzi helyzete, vallási különbözősége, munka- és erkölcsi rendje mind azt erősítették, hogy a környező települések viszonylatában, azaz tkp. a kistájon belül egyedülálló. Ezt a szomszédos és távolabbi települések népének vélekedése is alátámasztotta. E mintaszerűség azonban kifelé, más települések irányába nem tudott hatni. Ennek egyik akadálya az, hogy csaknem összes szomszédja református. Másik pedig a földrajzi helyzet, ti, a patakvölgy többi faluja elpusztult, ezért is nagy Baraca határa. Ebben rejlik annak magyarázata, hogy a falu - paraszti népességét tekintve megszűnése nem a szövetkezet létrejöttével, hanem megszüntetésével függ össze. A létrejötte ugyanis nem csorbította az önállóságot. Ezzel ellentétben a 8 falut tömörítő bátkai állami gazdasághoz kapcsolása éppen az egyedülállóság tudati képét rombolta le teljesen, ezzel az intézkedéssel lett az önellátó falu csupán egy a sok közül. (A Balog- és Vály- völgy falvaira ez nem pontosan ilyen hatással volt, hiszen ezek a települések korábban is „tartoztak valahová", ha másként nem, az említett folyóvölgyek viszonylatában korábban is egyek voltak a többi között.) A hatást fokozta, hogy nagyjából ugyanebben az időben közigazgatási önállóságát is elvesztette, a körzetesítés jegyében Fügéhez csatolták. Ezt követően vált visszafordíthatatlanná az elköltözési hullám. Azt azonban, hogy ez jórészt- ha nem is teljes mértékben - kényszer volt, jelzi, hogy az egykori lakosok ma sem veszítették egymást szem elől. Bizonyítéka ennek a templom 1999-es újraszentelése. Annak tudatában, hogy sem egyházi, sem állami segítségre nem számíthatnak, gyűjtésbe kezdtek. Az adakozásba minden baracai paraszt család bekapcsolódott, ám hozzátartozóik, ismerőseik, egyéb kommunikációs csatornák útján tudomást szereztek a gyűjtésről az elköltözöttek is. Tetemes részük adakozott, végül olyan összeg gyűlt össze, hogy a felújítást majdnem teljesen fedezte. A kb. 3 hónapos munkát követő újraszentelésre érkező püspök zavarba