Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - GECSE ANNABELLA: A migráció XX. századi változatai és következményei egy gömöri falu életében

amelyek nem szomszédosak ugyan vele (hiszen a szomszéd falvak többsége református), de viszonylag közeliek és katolikus vallásúak: Méhi, Cakó, Velkenye és az egyetlen katolikus szomszéd: Füge. Ezekből a falvakból nemcsak a feleségek származtak, hanem a lányok is ezekre a helyekre mentek férjhez - általában. 2. a. Baraca gazdasági jellegű kapcsolatai a vásártartó helyekkel és azokkal a falvakkal épültek ki, amelyekből bérmunkára - elsősorban aratni, kaszálni- jártak Baracára. A nagyobb gazdák aratókat - a falubelieken kívül - szinte csak Dereskből fogadtak, kaszálni pedig cakóiak jártak. b. A falu társadalmának legszegényebb rétege ipari munkára egy időszakban (a XX. század első évtizedében) az ózdi gyárba járt, akinek pedig volt szekere, az fuvarozott Vályból Tornaijára. Mindez kevesekre voltjellemző, mert csaknem mindenki talált a faluban munkát. Ebbe a kategóriába sorolható az „amerikázás" is. A legszegényebbek a XX. század elején próbáltak szerencsét. Tizennyolc (1890 és 1920 közötti időszakban) kivándorló családfőből és két családból három családfő és egy teljes család nem tért vissza. A hazatérők közül csak négyen voltak, akik ott szerzett pénzükből itthon jelentősebb földbirtokot tudtak venni. 3. a. A baracaiak rendszeresen a rimaszombati, tornaijai, rimaszécsi vásárokra jártak. Ezeken a helyeken is - mint Nagy Molnár Miklós szerint általában - évente négy vásárt tartottak, volt tavaszi, nyári, őszi és télvégi vásár.

5 Adatközlőim a rimaszécsi vásárok időpontjára emlékeznek legpontosabban: Vízkereszt, József, Zsófia és András vagy Szent Mihály napja. A háborús időkben Sajógömörre, sőt Szepsibe és Kassára is jártak a baracai gazdák remundavásárra. Egyébként (a remundavásárokon kívül is) lovat, sertést, malacot szoktak a leggyakrabban eladni, ritkábban (háromévenként) szarvasmarhát. Nagyon gyakran vásároltak lovat, olykor szarvasmarhát és persze ruhaneműt. Az asszonyok a legtöbb családból heti két - három alkalommal hordtak tejet, tejterméket, hetente egyszer pedig csirkét a tornaijai piacra, de nem egy esetben a piacra járást rövid idő után egy - egy családdal kötött megegyezéssel (általában tornaijai zsidó családdal) cserélték fel. 3. b. Baraca a hegyvidéki szlovák árusoknak volt felvevő piaca. Beszélgetőtársaim nem emlékeznek rá, hogy pontosabban honnan érkeztek, de minden évben megjelent az említett vidékről a faluban szerszámnyél - készítő, orsós, drótos, köszörűs, olvasójavító (!), esernyős. Nagyjából az 1920-as évek végéig a dereski és mellétéi fazekasok is rendszeresen felkeresték Baracát eladásra szánt edényeikkel. 4. Az 1940-es évek kezdetétől akadtak Baracán felsőbb iskolában tanulók, ők Tornaijára, majd Rimaszombatba jártak. 5. Gyógyvizei miatt a második világháborúig a baracaiak Csízbe, Lévártra és Várgedére jártak. 5 NAGY MOLNÁR Miklós 1985. 135.