Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KUGLER JÓZSEF: A békés-csanádi szlovákok önkéntes második világháború utáni migrációja, és ennek napjainkig tartó hatása 1945-1948

század fordulójáig e közösségek kultúrájukat a kétnyelvűség jellemzi.

11 A magyarsághoz történő asszimiláció főként a XX. század elejétől vett nagyobb lendületet, és az első világháborút követő években a trianoni trauma következményeként is felerősödött. De a gazdasági és társadalmi átalakulás, a hagyományos paraszti életmód felbomlása is segítette a szlovákság magyarosodását. A magyarországi szlovákok önkéntes migrációját kifejezetten a határon túli (cseh és szlovák) politikusok készítették elő és vitték véghez. A Benes csehszlovák elnök nevével fémjelzett 1945 utáni kisebbségpolitika gyakorlatilag az etnikai tisztogatás elvére épült. Vagyis a nem szláv népek eltávolításával próbált megteremteni egy tiszta szláv nemzetállamot, mégpedig egy olyan államterületen, ahol hárommillió német és háromnegyedmillió magyar élt.

12 E radikális lépésre feltehetően azért szánta el magát a Szövetséges Hatalmak körében nagy befolyással rendelkező politikus, mivel az első Csehszlovák Köztársaság sorát éppen a kiéleződő nemzetiségi (cseh—német és cseh-szlovák) feszültségek pecsételték meg. A csehszlovákiai németek és magyarok elűzését Benes és politikus társai összekötötték a világban szétszórtan élő szlovákok és csehek hazahozatalával (repatriálásával). A németek eltávolítását a potsdami egyezményeknek köszönhetően sikerült is véghez vinniük, a csehszlovákiai magyarság sorsának rendezésére azonban kétoldalú tárgyalásokat javasoltak a győztes hatalmak, főként az angol és amerikai diplomaták, így került sor a csehszlovák kormány kezdeményezésére 1946 februárjában „A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény" megkötésére, amely lehetőséget biztosított minden magyar állampolgárságú, magát csehnek vagy szlováknak valló személynek, hogy önkéntes elhatározása alapján az akkori Csehszlovákiába költözzön.

13 Míg a csehszlovák kormánynak jogában állt ugyanannyi magyart magyarországi áttelepülésre kijelölni. Ez utóbbi esetben azonban már szó sem volt önkéntességről, sokkal inkább kényszer-kitelepítésről beszélhetünk. Továbbá vállalnia kellett még Magyarországnak a csehszlovák hatóságok által háborús bűnösnek nyilvánított magyarok egyoldalú befogadását is. A már idézett egyezményt tehát két nem egyenrangú állam kötötte, a háborút a vesztesek oldalán befejező Magyarországnak példátlan engedményt kellett tennie a győztesek között helyet foglaló és újjáalakuló Csehszlovákia számára. Gyöngyösi János akkori magyar külügyminiszter is mérlegelve az ország rendkívül kedvezőtlen nemzetközi 11 GYIVICSÁN Anna, 2001. 109-114. 12 KÖVESDI János (szerk.), 1996. 214-215., Benes" elnök sokszor idézett 33. sz. a köztársaság területén élő német és magyar nemzetiségű személyek állampolgárságának rendezése. 13 A lakosságcsere egyezmény hivatalos szövegének közzététele: Az 1946. évi Országos Törvénytár - Corpus Juris 39-46.