Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - JUHÁSZ ANTAL: A Kecskemét és Kiskőrös közötti pusztákra irányuló népesség-mozgás a XIX. század második felében

A két Ördög-testvér a jakabi homokon úgy fogott munkához, mintha az öthat nemzedékkel korábban megült dorozsmai vagy szegedi szállásföldeken lenne, ahol testvéreik kapták örökségüket. Talán megfordulhatott a fejükben, hogy jobb lenne Dorozsmán élni, ahol közel a rokonság, a falu, de cselekedeteik azt mutatják, hogy gyökeret eresztettek. Ördög Antalné Lippai Etel, férje hirtelen halála után Kecskeméten vásárolt házat, Fülöpházán élő lányával és vejével összefogva. Kecskemétre jártak piacozni, így azután a családtagok oda kötötték be a lovakat, ott szálltak meg, ha szükség volt rá. A házba lakót fogadtak, de egy szobát fenntartottak a család számára. A városi ház vétele és használata az alföldi tanyásgazdák régebbi beidegződését mutatja, akik idős napjaikra „hazamentek" belterületi házukba, ugyanakkor azt is példázza, hogy a család integrálódott új környezetébe. Emellett rendszeresen hazajártak Dorozsmára. Míg a birtokgyarapító Ördög József felesége élt, Jakabszállásról lovaskocsin vitték a kommenciót a szülőknek:: 10-12 zsák rozsot, kukoricát, krumplit. Déltájon indultak, jászszentlászlai rokonuknál éjszakáztak és Majsán át másnap délután értek Dorozsmára. „Egy nap lenn voltunk" - mondja az unoka és a szentlászlai betérőt és megszállást beiktatva kocsiztak vissza. A harmadik, jakabi földet jussoló testvér, Rozália Sári János Szeged-domaszéki gazdalegényhez ment feleségül, jó ideig nem hagyta el apjától örökölt birtokát. Domaszék tanyai kapitányságban lévő 18 kat. holdas gazdasága, a jó minőségű barna homoktalajt és 2-3 hold paprikaföld termését figyelembe véve, legalább ötszörannyi homokhátsági földdel fölért. Ezenkívül volt 70 hold bérlete RöszkeSzentmihálytelek kapitányságban, cséplőgépe kazánnal, háza Szeged Rókus városrészében. Nem sokra becsülte felesége örökségét, azt mondta róla: „...az a rossz Jakab", „rossz jakabifőg... " Tanyát építtetett rá és az egész földet haszonbérbe adta, Egy időben árulta is, de nem akadt rá jó vevő. A családi emlékezet szerint a nagyapa, Sári János apja hajóács volt még a folyami fahajózás virágkorában, és ő vetette meg a családi vagyon alapját. Fiát gimnáziumba járatta, de ő tanulmányait nem fejezte be, mert dolgoznia kellett a tanyai gazdaságban. Megmaradt viszont az olvasás szeretete: „Sári tata olvasni szeretőit... Sári mama pörölt: A fene ezt a könyvet, mintha hasznát látná! - Mit olvasott? - Minél régibb volt, annáljobban szerette. Ha tanált a zsibpiacon egy régi könyvet, azt mögvötte. " Az emlékezésekből egy pogárosult, tanult századforduló korabeli paraszt, Mikszáth vagy - szegedi lévén - Tömörkény, Móra tollára érdemes személyiség arculata rajzolódik ki. Elsőszülött fia, ifj. Sári János (1900-1975) Szánkon egy lakodalomban, a lánykikérőben ismerkedett össze az orgoványi Kun Máriával (1903). Az ismerkedést hamarosan lánykérés követte és a szegedi Sári János és Kun Mária 1924. február 23.-án, a jakabszállási róm. Kat. kápolnában kötött házasságot. A polgári esketésre még Orgoványon került sor. Az új menyecske apja Kun István (1875-1943)