Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DARKÓ JENŐ: Hungaro-byzantino-valachica. Adalékok a XIII. századi magyar-bizánci kapcsolatokhoz, különös tekintettel a bizánci kapcsolatokra a románok, balkáni és erdélyi migrációjára
Román kenézt 1319-ből ismerünk Karánsebes vidékéről. 180 A Berzava és a Karas közét elfoglaló Himfi uradalom az adományozás évében, 1323-ban még jórészt lakatlan volt, amelyet korábban királyi vadászok és erdőőrök lakták. 181 Az egyes telepeknek nevet adó kenézek egyrésze az oklevelekben élő személyként szerepel. 182 Ujabban került elő egy oklevél 1350-ből, melyben Szeri Pósa krassói (egyben sebesi) ispán igazolja, hogy a sebesi kerületben élő Juga fia Lupcsin (Lupchin), más néven János vajda, néhai Béla király oklevelét bemutatva kéri mások által elfoglalt, sebes kerületben, fekvő Tövis, Gyepű és több más, őseitől örökölt birtokainak (predecessorum suorum... possessiones hereditariue) visszadását, amit az ispán el is rendel. 183 Gyepű (újkori nevén Gyepesújfalu) Karánsebes közelében fekszik, ahol 1352-ben Mutnoki István fiai, Juga és Bogdán kapják Mutnokpataka üres földet „azzal a szabdsággal, amely szabadsággal a szabadfalvakat Sebes kerületében a kenézek birtokolják". Nyilvánvaló, hogy mindkét esetben ugyanazon családról van szó. 184 A Karas balpartján fekvő Vaja birtokot I. Károly király János kenéznek adományozta, aki oda falvakat telepített (villas collocasset). 185 Feljebb a Temes völgyében fekvő, a középkor végén 27 falut számláló Hódos tartomány kenézei 1371-ben tűnnek fel. 186 A tőle nyugatra fekvő béli, dobozi és rékási uradalmak is román családok kezére kerültek. Rékást 1359-ben, a már 1357-ben feltűnő Dobozt ugyanakkor nyerték el új birtokosai. 187 A béli kerület 1371 táján fordul elő először. 188 A Béga völgyében a középkorban hat román kerület alakult, közülük elsőnek az ikesit említik. 1365-ben a már említett Rékási család nyerte el királyi adományban. Ekkor még csak öt falu állt a területén. 189 Ezen a területen 1404-ben már 13 telepet írtak össz, a régiek közül azonban ekkorra már csak egy maradt meg az uradalom központja: Marzsina. 1510-ben ugyanezen a területen már 36 falu állott, de az említett Marzsinán kívül még csak egyről bizonyítható, hogy 1404-ben is megvolt, a többiek neve egészen új. 190 Hasonló korú és ütemű lehetett a másik öt (turdi, bozsuri, zsupáni, suggyai és monostori) kerület betele180 Erdély története I. Szerk.. KÖPECZI Béla, 1986. p. 307. 181 MAKKAI László, 1943. p.20. 45. alj. 182 Doc.Val. no. 178, 324. - MAKKAI László, 1943. p. 20. 183 GYÖRFFY György, Történelmi Szemle 1964. p. 12. - Erdély története I. Szerk.: KÖPECZI Béla, 1986. p. 308. 184 Erdély története I. Szerk.: KÖPECZI Béla, 1986. p. 308. 185 Doc. Val. no. 242. - MAKKAI László, 1943. p. 21. 186 Doc. Val. no. 197. - MAKKAI László, 1943. p. 21. 187 Doc. Val. no. 105. - MAKKAI László, 1943. p. 21. 188 Doc. Val. no. 197. - MAKKAI László, 1943. p. 21. 189 Doc. Val. no. 143. - MAKKAI László, 1943. p. 21. 190 1365.: PESTY Frigyes. Krassó 72. - 1404.: Dl. 37870 - PESTY Frigyes, Krassó 504. - MAKKAI László, 1943. p. 21.
