Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - MADARAS LÁSZLÓ: Népmozgások az Alföldön a VIII-IX. században
A fogalmazás teljesen egyértelmű, a bolgárok nagyobb számban nem lakhattak az Alföldön, legfeljebb hatalmi érdekeltségi körükbe tartozhatott ez a terület. Zárójelben jegyzem meg, hogy nyílván ugyanezt gondolhatták a frankok is - végül is ők „semmisítették meg az griffes-indás államiságot - annak ellenére, hogy az Alföld soha nem volt a Római Birodalom része. Mindemellett létezhet az Alföld IX. század történetének egy másféle megközelítése is. Vessünk egy pillantást arra, miképpen szólnak a források arról, hogy a Kárpátokon kívül élő, de félszemmel már a IX. század második felében a Kárpát-medencére is figyelő magyarok mit tapasztalnak ezen a vidéken, ha errefelé kalandoznak. Első alkalommal 862-ben jöttek magyar kalandozó csapatok a Kárpát-medencébe, amikor is Karimán hívására vettek részt a frank belviszályokban. Ekkor természetesen átvonultak az Alföldön is, csakúgy, mint később 881-ben vagy egy évtizeddel később 892-ben. Különböző hívásoknak tettek eleget, különböző ellenfelekkel kellett csatázniuk. Mégis, egyetlen egy alkalommal sem esik szó arról, hogy felvonulásuk során valaha is komolyabb ellenállásba ütköztek volna. Ráadásul ezek az alkalmak arra is jók voltak, hogy pontos képet kapjanak a helyi viszonyokat illetően. Soha, még csak véletlenül sem esik szó rokon, esetleg hasonló életmódot folytató, jelentős haderőt felmutató népességről. 23 S ez talán nem lehet véletlen! Azonban nem csupán a „rokonok" említése hiányzik. Az is figyelemre méltó, hogy ezek a seregrészek - hiszen aligha gondolhatjuk azt, hogy a kalandozó hadjáratokban a magyar főerők egésze vett részt - úgy keltek át a Kárpátok hágóin, ahogy nekik jólesett. Ezzel kapcsolatban csupán emlékeztetni szeretnénk arra, hogy annak idején Baján kagán avarjai, akik nem sokkal előbb érkeztek meg a keleti steppékről, sem a Bizánc által felállított dunai határzárat, sem pedig a gepidák jól megszervezett, a Kárpátokban kiépített védelmi rendszert nem tudták áttörni Szorult helyzetükben inkább a hegyeket megkerülve két alkalommal is a frankok ellen vonultak (562-ben és 556-557-ben). Nem így volt ez a IX. század végén! Ez viszont azt is jelezheti, hogy aligha kell számolnunk az Alföldön nagyszámú, jól megszervezett közösséggel, népcsoporttal. Fel kell vetnünk annak a lehetőségét is, hogy igazából senkinek sem volt érdekeke egy ilyen államalakulat megszervezése, hiszen a gyér lakosságú Alföld betölthetett egy „biztonsági zóna" szerepet azok között az államalakulatok között, akik nem éppen a „békés egymás mellett élésről" voltak nevezetesek a teljes IX. század folyamán. A Dunántúlon berendezkedő Frank Birodalom, az expanzív politikát folytató bolgárok (akik Erdély só- és aranybányáit, valamint a Dunától délre fekvő területeket birtokolták), a mindig problematikus „Nagy Morva Birodalom, s végül de nem utolsó sorban a Kárpátok külső karéján élő magyarok között. 23 KRISTÓ Gyula, 1980. 230-231.
