Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - HALÁSZ PÉTER: Székelyek migrációja Moldvában

seként számontartott, zömében szabadparaszti (részes) kiváltságokkal rendelkező Lujzikalugárba. r ÁRVÍZVESZÉLY, ÁRVÍZMENTES HELYEK Moldvában nincsenek különösebben nagy vízhozamú folyók, mai területének közepén folydogáló Szeret Román és Bakó között akkora lehet, mint a Maros Marosvásárhely alatt. De fő mellékfolyói, a Moldva, a Beszterce, és a Tázló a Kárpátok havasaiból hozzák a szeszélyes mennyiségű vizet, s tavaszonként gyakran szertelenkedik. Veszélyességét a mai napig fokozza szabályozatlansága, amit csak részben enyhít a hatalmas ártér, s a víztárolók újabban épített, bár korántsem észszerű rendszere. Azt, hogy néhány évszázada milyen veszélyt jelenthetett egy-egy település lakóira a megáradt Szeret, elképzelhetjük Sadoveanu

9 „Jött egy malom a Szeréten" című kisregényéből. A hagyomány szerint az árvizek miatt települt a lakosság egy része - új falvakat is létrehozva - a Románvásártól északra eső Domafalváról Sturdzára, Dzsidafalváról Mircsestre, valamint a Bakótól északra eső Kalugyerből Rekettesbe. A régebbi települések már eleve a magasabb, árvizektől kevésbé háborított helyeken jöttek létre. Idővel aztán, ahogy valamelyes szabályozással, vagy legalábbis meder-egyengetéssel csökkent az árvízveszély, s a csángó falvak népe közelebb merészkedett a folyókhoz. így jött létre a Beszterce és a Szeret összefolyásánál Trunk halászfalu, vagy a Tatros Szerétbe ömlése alatt Ploszkucén. A víz okozta népmozgás érdekes példája az Ónfalvaként is emlegetett Onyest esete. Tudjuk, hogy a falu „eredetileg" nem a jelenlegi helyén állott, hanem nyugatabbra, az Ojtoz patak mentén mintegy 4-5 km-re lévő, Kőt nevű helyen, ami 'szeglet'-et jelent. Onnan 1842-ben költöztek, pontosabban mozdultak el mai lakóhelyükre.

10 Ez az átköltözés azonban valószínűleg nem egyik napról, még csak nem is egyik évről a másikra történt. A szájhagyomány úgy tudja, hogy a falu fokozatosan, több nemzedéknyi idő alatt „terjedt le" a Kótból a mai helyére. A völgyében folyó és szabályozatlan Ojtoz ugyanis időről időre elmosta az utat, s ezzel elvágta a település kisebb-nagyobb részét a kelet-délkelet felé eső központoktól, és ilyenkor csak a Hegyen keresztül, nagy kerülővel közlekedhettek. így az Ojtoz újabb és újabb kanyarulataival néhány évtized alatt, „lehajtotta" a falut a mai helyére, ahol a völgy már olyan széles, hogy az út biztonságos távolságban maradhat a folyótól. 9 SADOVEANU, Mihail, 1966. 9-31. 10 JERNEY János, 1851. 200.