Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FRISNYÁK SÁNDOR: Ősi vásárvárosok az Alföld és Felső-Magyarország határán

kezesénél is (3. ábra). A piachelyek és piacközpontok létrejöhetnek az amfibikus ártéri síkság és az ármentes alföldi életkamrák peremén (pl. Baja, Cegléd, Kiskőrös, Nagykőrös) vagy a különböző talajtípusok határán (pl. Debrecen, Mezőcsát, Szeghalom). Cholnoky J. szerint minden völgykijárat előtt vagy a folyó- és patakvölgyek találkozásánál terménycserét lebonyolító települések jellemzőek (Cholnoky J. 1915). Az intramontán kismedencékben is kialakulnak piaci-kereskedelmi tevékenységet folytató medenceközpontok (Balassagyarmat, Csíkszereda, Liptószentmiklós, Rozsnyó). A Kárpátokat és a belső medenceválasztó hegységeket átszelő kereskedelmi-stratégiai utak mentén a hágóalja- vagy hágókapu-városok (Brassó, Zsolna) és a szoros-kapu települések (Esztergom, Dévény, Nagyszeben, Vác) is piacközpontok, köztük a határszéli empóriumok az exportimport forgalomban is kiemelkedők (Bártfa, Pozsony). A forgalomgyűjtő és -elosztócentrumok külön típusát alkotják a folyami és mocsári átkelőhelyek (Pest-Buda, Győr, Szeged, Szolnok, Tokaj). A révhelyek és hídvárosok a modern infrastruktúra-hálózat kiépítése előtti a kereskedelmi és raktározási szerepkörükkel fontos elemei voltak az ország gazdasági életének. A vásárhelyek homogén tájakon is létrejöhetnek, mint pl. vidékközpontok, vagy közlekedési centrumok (Nyíregyháza). A 19/20. század fordulóján összesen több, mint 1500 helységben rendszeresen tartottak vásárokat (Prinz Gy. et. al 1938). A vásárhelyek piacrádiusza a szekérfuvarozás korában a természetföldrajzi adottságoknak megfelelően 15-20, ritkábban 30 km (nagyjából egynapi járóföld) volt. 1910-ben egy vásártartó helységet átlagosan 207 km

2-es vonzáskörzetből látogattak (Prinz Gy. et. al 1938). A vásártartó falvak és városok az ország nyugati részén sűrűbben, kelet felé ritkábban helyezkedtek el. Sok településnév is utal a piacikereskedelmi tevékenységre vagy a vásári napokra (Balavásár, Dunaszerdahely, Drávavásárhely, Csütörtökhely, Hódmezővásárhely, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Rimaszombat, Somlyóvásárhely, Vásárosnamény). AZ ÉSZAK-ALFÖLDI VÁSÁRVÁROSOK A Kárpát-medence vásárvonal-rendszerének kiemelkedő fontosságú szakasza a Duna-nyílástól a Ronyva kapujáig terjed. A vásárvonalnak ez a szakasza kapcsolja össze a Felső-magyarországi tájakat az Alföld nagy monokultúrás térszerkezeti egységeivel, az árterek állattenyésztő, az ármentes térszínek földművelő (gabonatermelő) területeivel. A Felső-magyarországi régió - noha a teraszos folyó- és patakvölgyekben és a hegységközi kismedencékben mezőgazdasági termeléssel is foglalkoznak - nem önellátó terület. A gazdasági életét a montánipar, a bányászat és az erdőségekre is épülő ipari termelés, dombvidéki peremterületét a polikultúrás (földművelő, állattenyésztő és erdőgazdálkodó) tevékenység jellemzi. Ennek megfelelően, a két nagy régió, a Felvidék és az élelmiszerfelesleggel