Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - ERDÉLYI ISTVÁN: Évek, utak, mozgások az Alföldön

történészek, hogy a honfoglaló magyarok fő útvonalába esett. Azonban a hágó szűk volta és az a tény, hogy igen messze esik a steppéktől - erre már Prinz Gyula is utalt annakidején - inkább arra késztet bennünket, hogy a honfoglalást több és főleg délebbi hágón át képzeljük el. Ugyanis a steppe felöl észak felé haladva több száz kilométert kellett volna megtenni a honfoglalóknak rossz útviszonyok mellett és erdőkkel is tarkított vidéken. A honfoglalók útvonalán csak egyetlen egy forrás- helyen említett Verecke névben, eltorzulván, a Bereck név rejtőzhet, amely a sokkal tágasabb Ojtozi-szoros belső fele közelében helyezkedik el a kelet felöl Erdélybe vezető kényelmesebb útvonalon. Már Almos halálával kapcsolatosan is azt írják a Krónikában, hogy nem mehetett be Pannóniába, megölték Erdély határán. Emellett tudjuk azt is, hogy 1241-ben, a Batu kán vezette mongol-tatár seregek zöme sem a Vereckei-hágón haladt át befelé az országba. Természetesen az egyes hágók az évszakok függvényében voltak járhatók. A magyar honfoglalás során, nagyjából egy időben bejöttekkel, azaz tömegekkel számolunk. Kisebb, de tartósabb idejű beszivárgás és megtelepedés biztosította a kapcsolatokat és az átjárást más etnikumok számára A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy keleti szlávok egyik csoportja, talán éppen a fehér horvátok, Bukovina és Volhynia felől érkezhettek a hegyeken át az Alföld északkeleti peremvidékére, a Szamos, Túr folyók mellé (Erdélyi - Szimonova 1987). A tárgyi kapcsolatokat, a korongolt agyagedények közeli párhuzamait ugyanis a Kárpátok mindkét oldalán meg lehet találni, de vannak kifejezetten kereskedelmi kapcsolatra utaló leleteink is, például a Kijevi Ruszból származó üvegárúk, üvegkarperecek és orsógombok. Az exportárúk közül a magyarországi lovak jelentettek komoly mennyiséget, ezeket a Kijevi Ruszban szívesen vásárolták. A Jablunkai-hágó északi előterébe a honfoglalók őrsöt telepítettek. Annak IX - X. századi temetőjét fedezték és tárták fel az 1970-es években lengyel régészek a lengyelországi Przemysl város déli peremén. Ez önmagában is azt jelzi, hogy a Kárpát-medence és az északi - északkeleti országok között, Kijevből Krakkóba és onnan nyugat felé tovább haladó nagy kereskedelmi út egyik fontos leágazása vezetett ott át a Kárpátok hegygerincén (nincs kizárva, hogy Julianus barát is ezen az úton tért vissza Magyarországra, de onnan kelet felél véve az utat, Halicson át jöhetett be Vereckénél: Erdélyi 2004). Magyarországon belül a mozgást, bizonyos és történelmi kutatások révén nem kellően magyarázott belső gyepük is akadályozták, amelyek akár a tatárjárásig is funkcionálhattak. Céljuk vitatott és javarészt ismeretlen. Megjegyezzük azonban azt, hogy a Török Sándor által összeállított térképen (1973) az Örs helynevek nem feltétlenül belső gyepüket igazolnak, hanem egyrészt lehetnek a honfoglaláskor folyamatából megmaradt nevek, másrészt inkább a fontosabb belső utak és útcsomópontok, vagy méginkább dunai és tiszai révek védelmére rendelt fegyveresek emlékeit őrizhetik, hiszen azok közvetlen közelében találhatók. Fodor Ferenc