Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SURÁNYI DEZSŐ:A gyümölcspiacok funkcionális szerepe a biológiai sokféleség megőrzésében

ségletét fedezni. A kapitalizálódással, az értékesítési Tehetősegek bővülésével azonban egyfelől a jövedelmezőség fokozása, másfelől a biztonságosabb termelés szempontjai kerültek előtérbe. Jó termés esetén ugyanis egységnyi földterületről a kétszintes termeléssel szinte megkétszerezhette hasznát, a termelő."

11 A múlt század közepén a szinte már elfelejtett paraszti (egykor jobbágyi) gyümölcsösök sorra újjászerveződtek. A íiloxéravész következtében a tiszta telepítések, vagyis a kisebb felületű gyümölcsösök sorsa átmenetileg vált csak kérdésessé. Rövid idő alatt a saját gyökéren és kötött talajon díszlő szőlők kipusztultak, de nem így az alföldi immúnis homokon, az új szőlő-és gyümölcstelepítések magától értetődő természetességgel létesültek egyszerre és egy helyen.

12 A hegyvidéki kötött talajokon hasonló jelenség játszódott le az új telepítéseken. A beültetett gyümölcsfajok és azok sűrűsége különbözhetett (mint ahogy különbözött is) ugyan az alföldi homoki szőlőkétől, de a köztes termesztés ugyanolyan indítékoktól, tapasztalatok nyomán született.

13 A köztes növények, pláne homokon, a természetes növénytakaró lombkoronás és cserje szintjét helyettesítve és pótolva a homokkötést, mikroklimatikus hatást és az említett gazdaságossági szempontokat is szolgálták.

14 A szőlőkben, főleg ha nem volt a kertben kunyhó, legalább a tűző nap és jégeső ellen enyhet adott az a néhány gyümölcsfa. Azt is régóta tudták, hogy a tartós fényhiány a tőkék termőképességét csökkenti. Valódi, a mai értelemben létező kettős termesztés az Alföldön virágzott. Az itt kialakult sajátos homoki kertészeti termesztési forma jellemzője az is, hogy a tőkék ún. gyalogművelésűek; vagyis támasz nélküli, kis tenyészterületű szőlők között, különböző gyümölcsfák élnek, amelyek legtöbbször sarjakról vagy (ritkábban) magról újulnak fel.

15 A dunántúli gyümölcsfa köztes aránya lényegesen kisebb, mint az Alföldön, ahol egy némelyik vidéken a szőlőtőkék szinte félárnyékban tenyésztek-tenyésznek. Némely vidéken az öreg gyümölcsfák az egykori szőlőskertek túlélői. Egyes kutatók véleménye szerint a vasi, baranyai és nagymarosi szelídgesztenye matuzsálemek is régi felhagyott szőlőskertek közteseinek „emlékfái". De ugyanilyen szőlőskerti gyümölcsköztesek a badacsonyi vén cseresznyefák, a Balaton-felvidé11 Für i.m. 204. 12 Surányi D. 1990. Az alföldi szőlők és szórványgyümölcsösök pomológiai értékei. Kertgazd. 22 (6): 45-63. 13 Surányi D. 1989. A kétszintes művelésű családi gazdaság... 151-161. és Pfenning Gy. 1989. Szőlő a Duna-Tisza közén. 12-17. és 27-32. 14 Surányi D. 1990. i.m. Kertgazd. 22 (6): 45-51. és uő. 2002. Gyümölcsöző sokféleség 91-98. 15 Surányi 1989. i.m. 151-156.